FT: Emlékszel, amikor először találkoztunk? Egy Ifemához közeli étteremben volt, nem? Éppen a videót mentünk felvenni.

Dani: Nem, dehogy. Majdnem három évvel ezelőtt egy baráti ebéden a Nuevos Ministeriosnál. Amit te mondasz az később volt, amikor a felvett anyagról akartunk beszélni.

FT: Szerettem a zenédet és tudtam, hogy eljöttök a stadionba. Voltak ott dolgozó barátaim és értesítettek, hogy: "Az El Canto del Loco énekese megérkezett!!"

Dani: Már jó ideje Atletico tag vagyok, gyerekkorom óta jártam a stadionba apámmal, hogy megnézzük a "nagyokat": Pedrazát, Futrét... Simeonét. Szerintem akkoriban nem volt olyan vezéregyéniség, mint amilyen te vagy most. Te mindig felkelted az emberek figyelmét, különleges és lenyűgözően tehetséges vagy. Egy olyan típusú ember, aki iránt senki sem érez közömbösen: vagy szeretnek, vagy utálnak. Magamra ismertem benned, harcos, fiatal srác vagy, elérted amit akartál. A környékről származol és mindenedet megosztod a barátaiddal és a családoddal.

FT: Ölelj csak meg! [nevetnek]. Mindig is bírtam a bandádat. Mindig szóltam a közös haveroknak, hogy hívjanak el engem is ha majd Danival ebédelnek, ha nem zavarja őket persze...

Dani: Igen, aztán egyszer beszéltünk telefonon.

FT: Pont ezzel a közös baráttal voltam, amikor felhívtad. Mondtam neki, hogy hadd beszéljek veled, és szervezzünk meg egy közös ebédet. A videóval vége is lehetett volna a kapcsolatunknak, de nem, az első pillanattól kezdve szimpatikusnak találtalak.

Dani: Én is téged. [nevet] Hát igen, a videóval annyiban maradhatott volna és még ha nem is találkozunk minden nap, azért sokat gondolunk a másikra. Nagyon jóban vagyunk.

FT: A leglényegesebb közös tulajdonságunk az, hogy magunk értük el, hogy azt csinálhassuk, amit szeretnénk.

Dani: Ráadásul tudjuk, hogy a munkán kívül van egy másik, normális életünk is, és ezt a kettőt el tudjuk különíteni egymástól. Veled a lehető legkevesebbet próbálok a fociról beszélni, és inkább más dolgokról dumálok. Ugyanez van velem is, van olyan, hogy a legkevésbé sem akarok az El Canto del Locoról, a koncentturnékról és hasonlókról beszélni. Inkább mindennapi dolgokról beszélgetek veled, amit mindenki más is megvitat, ha barátokkal találkozik.

FT: Csak a munkáról ne. Teljesen normális, hogy ha barátok közt vagy akkor nem akarsz a munkáról szót ejteni. Én ezt vallom, te is, nem?

Dani: Természetesen.

FT: A másik dolog, amit észrevettem, hogy amikor először találkoztam veled a régi barátaiddal is tartottad a kapcsolatot és most is, ha valamit tervezünk, akkor te hozod a te haverjaidat, én is az enyémeket és egy jó kis bandát alkotunk. Sok olyan emberről tudok, aki tartja a kapcsolatot a régi barátaival, de nem napi szinten.

Dani: Emellett vannak a kollégáim közt is haverjaim. Ahelyett, hogy mások tennék zsebre a pénzemet inkább a barátaimat gazdagítom.

FT: Támogatnunk kell őket.

Dani: Igen, mindig.

FT: Még ha jól megy a dolgod, akkor sem szabad megfeledkezned róluk.

Dani: Pontosan.

FT: Így van.

Dani: Egyből felfigyeltem a megnyerő karakteredre, és ha egyikünk az, abból a másiknak is jut valami.

FT: Na ölelj csak meg még egyszer! [nevetve]

Dani: És még csak egy 21 éves kölyök vagy. Én 28 vagyok, de belül még én is egy kicsit gyereknek érzem magam és néha nehezemre esik megbirkózni mindazzal, ami velem történik. Képzelj csak el engem a te korodban! Azt hiszem egy hatalmas karrier előtt állsz, rengeteg dolgot kell még megmutatnod az életben.

FT: Lassan járj tovább érsz.

Dani: És még nincs is annyi jó cuccod, mint másoknak. Például ott van az az akvárium a nappalidban. [nevet]

FT: Miről beszélsz, nekem tetszik!! [nevet]

Dani: Néha ugyanabba a hibába esünk.

FT: Például?

Dani: Azért van ez, mert túl sok az elvárás. A felkeléstől kezdve egészen a lefekvésig bizonyítanunk kell, hogy milyen jók vagyunk, néha hibázunk mégis meg kell felelnünk mások elvárásainak. Néha olyan, mintha egy filmben élnénk...

FT: Ahelyett, hogy megmutatnánk a világnak, hogy ez nem arról szól...

Dani: Így inkább visszavonulunk és nem mindig tudjuk megmutatni, hogy kik is vagyunk valójában.

FT: És megpróbálunk védekezni, főleg amikor rosszul mennek a dolgok.

Dani: Amikor nem vagyunk topon, akkor ránk szállnak a kritikusok, ha meg jól mennek a dolgok körülöttünk bezzeg mindenki agyondicsér. Ez eléggé fárasztó tud lenni.

FT: Ez az ára annak, hogy azt csinálhatjuk, amit szeretnénk. Olyan ez, mint egy vizsga minden héten.

Dani: Számomra nem olyan gyakran.

FT: Hát igen, téged kevesebbszer kérnek számon.

Dani: Az az igazság, hogy nehéz dolgod van.

FT: Nem annyira! Én örülök ennek és semmiért sem cserélném el. Vannak emberek, akik szerencsés csillagzat alatt születtek és munkával és tehetséggel elérik, hogy azt csinálhassák amit szeretnek. Itt vagy például te: sokat dolgoztál, ezer demót küldtél be, míg elérted a célod, de sok ember út közben megtorpan, mert nincs vele a szerencse. Mindennek megvan a maga oka, és ha rosszul sülnek el a dolgok akkor is előbb vagy utóbb meg fog mutatkozni a tehetséged és visszakerülsz a helyedre.

Dani: Ezt hallgatva már értem, hogy miért vagyunk olyan jóban. [nevet]

FT: De nem csak ebben hasonlítunk. [nevet]

Dani: Meg persze van, amiben nem. Te szerintem elég nyugodt típus vagy, míg én pont az ellenkezője. Mohóbb és aktívabb vagyok. Nem tudok nyugton maradni!!

FT: Most mit akarsz, ez teljesen normális. Bárhova megyünk mindig ugyanaz történik.

Dani: Persze, ez az oka annak, hogy általában ha együtt ebédelünk, vagy vacsorázunk a barátokkal megpróbáljuk kerülni a zsúfolt helyeket.

FT: A bevásárlóközpontos eset óta, emlékszel? Vásárolni mentünk, a te rajongóid meg az enyémek egy helyre kerültek és már a biztonságiaknak kellett minket karanténban tartaniuk, hogy nehogy káosz legyen.

Dani: De akkor még nem voltam olyan népszerű, mint te.

FT: Épp az, hogy annyira, vagy talán még jobban is. Veled elmenni valahova kész őrültség, életveszély, bár te ragaszkodsz ahhoz, hogy nem. [nevet]

Dani: Mondjuk néha már tankolni se tudok. [nevet]

FT: Szóval jól megy a szekér, mi?

Dani: Igen, bár néha vágyom arra, hogy egy baráttal nyugodtan elbeszélgethessek egy étteremben, anélkül hogy figyelnének.

FT: Egyikből következik a másik.

Dani: Vannak helyzetek, amikor olyanok sértegetnek, akik nem is ismernek. Ez már kicsit sok. Csak van egy határ, nemigaz?

FT: Ne idegeld magad ezen, sokan csak irigykednek.

Dani: Csak azzal foglalkozom, amit a családom és a barátaim mondanak.

FT: Sok fajta természetű ember van, de a legtöbben jó véleménnyel vannak.

Dani: Igaz, sokan mondják hogy ez meg ez a szám milyen szép emlékeket hozott elő, vagy hogy milyen nagy hatással volt rájuk egy-egy koncert.

FT: Melyik? Mindegyiket imádom, de a nyáron a Calderónban előadott volt az egyik legkülönlegesebb, meg az, amelyik Fuenlabradában volt, amikor rávettél, hogy menjek fel a színpadra. [nevet]

Dani: Nagyszerű szerepet cserélni. Ha nem lennék most egy rockbanda tagja szívesen lennék focista.

FT: De hát borzalmas!

Dani: Dehogyis! Biztos hogy nem annyira.

FT: Nem;  arra mondtam hogy borzalmas, ahogy játszol. [nevet] Én egyáltalán nem tudok énekelni, nagyon bénán csinálom, de talán a dobok mögött ellennék... vagy gitároznék. [nevet]

Dani: Hogyne! De mondjuk reggeltől estig egy furgonban punnyadni, egyik hotelből a másikba járni Puerto Ricon keresztül Kalifornián át Mexikóig népszerűsíteni a bandát... A haverjaim dolgoznak talán 8-tól 6-ig és aztán azt csinálnak amit akarnak. Mi nagyon korlátoltak vagyunk. A te esetedben is ez van, nem tudsz kibújni a napi edzés alól, minden hétvégén játszol és diétáznod kell. Szeretném látni más emberek hogy bírnák a helyedben.

FT: Én a tiédet szeretném kipróbálni. Elmegyek a koncertjeidre és ami ott van az egyszerűen varázslatos: látom, ahogy felállítják a színpadot, majd teltház előtt koncerteztek, na meg a színpad mögötti élet, és amikor lementek a közönséghez akkor pedig megőrülnek. Egy focimeccsen a tömeg egyik fele neked szurkol, a másik nem, mindenféle vélemény van, viszont feltétel nélkül szurkolnak, de el tudom képzelni ha egész nap ezt csinálnám engem is kiidegelne, és biztos elfáradnék. Bárhogy is, azért néhány koncerten cserélnék veled.

Dani: Én is néhány gólod alkalmával.

FT: Na és milyen pozícióban játszanál?

Dani: Természetesen támadóként... vagy középcsatárként és akkor én adnám neked a passzokat. [nevet]

FT: Már egyszer kipróbáltam a Cafe Quijanoval, én már kimentem a színpadra gitárral a kezemben.

Dani: Láttam élvezted, mi?

FT: Abszolút.

Dani: A válogatott dala volt, ugye? Remélem majd a németországi VB-n...

FT: Reméljük!

Dani: De a videókészítéshez van tehetséged. [nevet]

FT: Gondolod? A te ötleted volt.

Dani: Ja, viccből azt mondtad: "egyszer el kell vinned énekelni" erre én:"mért nem csinálunk inkább egy klipet?"

FT: Tényleg nagyon jó lett a videó, Natalia Verbeke közreműködésével.

Dani: Igazad van, nagy siker volt és sokat segített a nagylemez népszerűsítésében is.

FT: Ha gondolod megismételhetjük. [nevet]

Dani: Oké, holnap kezdünk. [nevet]

FT: Nagy élmény volt. Most ha látom a klipet a tévében tudom hogy mi áll mögötte. Ha megnézem, hogy mit csináltunk és hogy mi lett belőle észre lehet venni, hogy mégcsak a felét sem használták fel. Hajnali 3-4-ig voltam benn, te meg reggel nyolcig. Rengeteg felvételt készítettek, és tök boldog voltam.

Dani: Olyan voltál, mint egy torreádor.

FT: Azért ne túlozz, csak neked köszönhetem.

Dani: Nem szeretek tanácsokat osztogatni. Személyes ügyekben még csak-csak de olyat sose mondanék, hogy "Fer, inkább a szélek felé kéne mozognod." [nevet]

FT: Szerintem nem kéne úgy a munkába temetkezned. Emlékszem, amikor jött a nagy esély a nagylemez kijövetele előtt, akkor alig tudtál az utcán sétálni, már majdnem eleged lett az egészből.

Dani: A legjobb dolog amit tehetünk ha a családunkra támaszkodunk. Véleményem szerint a barátoknak és a családnak köszönhetően tudunk jól teljesíteni. Na meg egymásnak is köszönhetjük: nagyra értékellek, örülök a boldogságodnak, ha rossz pillanatokat élsz át az viszont fáj. Mindig próbálok ott lenni melletted.

FT: Ugyanez van veled kapcsolatban!! [nevet] Pluszban ott van a "lelki menedékünk", ha gáz van. Tudod, a haverunk háza, akinél szórakozunk meg kajálunk egy jót a barátainkkal és családjainkkal együtt... ez segít kikapcsolódni.

Dani: Aha, jó fej srác és egy nagyon jó barát.

FT: Ő felelős az összes tetkónkért.

Dani: Sokáig csak egy volt nekem és ki kellett próbálnom.

FT: Ő csinálta az elsőmet, a 9-est, aztán elvittelek, hogy mutasd meg a régidet. A végén tök jó barátok lettünk...

Dani: Ja, emlékszel, amikor elvitt minket egy csendes étterembe? Jött a családja is... Ünnepi időszak volt, látták, amint belépünk és rögtön egy csomó ember meg vaku vett körül. Kicsit kényelmetlenül érezték magukat, nem szoktak még hozzá az ilyesmihez. Sokkal nehezebb az olyan embernek, aki veled megy, mint saját magadnak.

FT: Ha így haladunk a végén Grönlandra kell mennünk nyaralni... [nevet]

Dani: Az eszkimók ismernek?

FT: hogy mi...?

Dani: Vagy nem?

FT: Nem hinném.

Dani-FT: [nevetnek]