III.

BEMUTATKOZ�SOM

Minden egy szempillant�s alatt t�rt�nt, olyan gyorsan, hogy szinte �szre se vettem. Deb�t�ltam profik�nt. Egy meleg m�jusi reggelen j�tszottam az els� p�r percemet Atl�tico Madrid j�t�kosk�nt. 17 �vesen, 2 h�naposan �s 7 naposan val�ra v�lt az �lmom.

Majd h�t �vvel azut�n a bizonyos Parque de las Cruces pr�baj�t�k ut�n megtettem az els� l�p�seimet j�t�kosk�nt a Vicente Calder�nban. Az utols� 26 percre j�ttem fel a m�sodoszt�lybeli Atl�tico-Leganes meccsen – abban a bajnoks�gban, ahov� lecs�sztunk az el�z� ny�ron, �s abban, ahonnan menek�lni pr�b�ltunk a 2000-2001-es szezon utols�, kaotikus heteiben. Az �rzelmes pillanatot k�vet�en, miut�n felh�zhattam a piros-feh�r mezt, h�t�n a 35-�ssel; letusoltam, visszavettem az Atl�tico meleg�t�m �s ekkor adtam �letem els� sajt�t�j�koztat�j�t a Calder�n lel�t�i alatt tal�lhat� sajt�szob�ban. Amikor elhagytam a stadiont m�g mindig a fellegekben j�rtam. Kis�t�ltam egyed�l a 6-os kapun �s elkezdtem keresni ap�mat, aki a szok�sukhoz h�ven a j�t�koskij�r� el�tt v�rakoz� fanok k�zt �llt. K�r�lbel�l d�lut�n 3 volt �s korgott a hasam, meg�heztem. P�r m�terrel arr�bb ott v�rtak a sz�leim �s a testv�reim a kocsi mellett. Egy�tt elment�nk, hogy a v�ros d�li r�sz�ben tal�lhat� pl�za �tterm�ben egy�nk, nem messze att�l a helyt�l ahol �ltem, Fuenlabrad�t�l. Rem�nnyel teli csal�di eb�d volt – mi lenne enn�l jobb m�d arra, hogy meg�nnepelj�k a bemutatkoz�som? Visszan�zve l�tom magam ahogy ettem, kikapcsol�dva, tov�bbra is Atl�tico meleg�t�ben. Az els� meccsemr�l s�t�ltam el a Calder�nb�l, de eml�kszem a nyugalomra, az eg�sznek a b�kess�g�re. Senki sem ismert fel. Nem voltam a „szurkol�k kedvence”; csak egy n�vtelen k�ly�k voltam az ificsapatb�l, aki rem�lte, hogy egy nap befut az Atl�ticoban.

Csendes vas�rnap d�lut�n volt, a telefon sem cs�rg�tt, szieszt�ztunk, majd elment�nk egy esti s�t�ra ugyanazokkal a szomsz�d gyerekekkel, mint mindig. Ugyanaz a park, ugyanazok az emberek, �s ugyanaz a l�tv�ny visszahozott a val�s�gba. Szinte sz�rnyaltam, mi�ta Paulo Futre felh�vott, az a portug�l k�z�pp�ly�s, aki a Porto, az Atl�tico Madrid, a Benfica �s a Milan j�t�kosa is volt, majd a mi sportigazgat�nk lett az azt megel�z� 6 h�napban. A feladata az volt, hogy visszajuttasson minket az els� oszt�lyba. Futre amint a p�ly�ra l�pett mindig egy spanyol-portug�l kever�k nyelven kezdett el besz�lni, �s h�tf�n felh�vott, hogy elmondja, mik a klub tervei a 2002-2003-as szezonra. El�rhet� k�zels�gbe ker�lt a feljut�s �s Paulo k�z�lte, hogy szeretn�, ha szerd�n m�r az els� csapattal kezden�k el edzeni, hogy tapasztalatot szerezzek a j�v�t illet�en. Azt is szerette volna, ha a ny�ri el�szezonban a nagycsapattal edzek, majd a B csapatba t�rek vissza �s a spanyol m�sodoszt�ly B-ben l�pek p�ly�ra.

El�sz�r nem voltam oda az �tlet�rt. H�rom ny�r telt el, hogy nem pihenhettem �s m�r nagyon v�rtam a k�vetkez� hetet. Gal�ci�ba k�sz�ltem, hogy elt�ltsek n�h�ny napot nagysz�leimn�l �s a bar�taimmal leugrottunk volna a partra. A nagycsapat pihent a Paul�val val� besz�lget�st k�vet� nap, �n viszont nem tudtam kikapcsolni. Telt az id� �s v�g�l elj�tt a nagy nap.

Ap�m elk�s�rt az Atl�tico majahondai edz�p�ly�j�ra, mely Madridt�l 15 km-re �szak-nyugatra tal�lhat� – nem utols�sorban az�rt, mert m�g nem voltam el�g id�s a vezet�shez. Ideges voltam, mikor az els� csapat �lt�z�i fel� vettem az ir�nyt, lehajtott fejjel, csendben haladtam le a l�pcs�n. M�g mindig kor�n volt, de m�r forr�s�g. �pp hogy be akartam l�pni az �lt�z�be megl�ttam Fernand�t, egy kapust, aki ugyanabban az ificsapatban j�tszott, mint �n. Beh�vt�k az edz�sre, amit Carlos Garc�a Cantarero tartott, aki az azt megel�z� n�gy h�tben volt a nagycsapat tr�nere. Miut�n l�ttam “Ferdy”-t egy kicsit megnyugodtam, lassan, �vatosan s�t�ltunk be az �lt�z�be. Ram�n, a mezek�rt felel�s alkalmazott m�r ott volt, hogy �dv�z�lj�n minket. “Gyer�nk, fi�k!” - mondta, “ez itt az Atl�ti!” Nem tudtuk, hogy mit csin�ljunk, hova menj�nk, teh�t megmutatta, hogy hol �lt�zz�nk �t �s odaadta a mezeket. M�g �gy is volt egy �r�nk az edz�s kezdet�ig.

Idegesen kezdtem el az els� edz�semet az Atl�tico Madridn�l �s alig sz�ltam p�r sz�t. A h�tv�gi, Legan�s elleni meccsre k�sz�lt�nk �s ahogy k�rben�ztem l�ttam Kiko Narv�ezt, gyerekkori p�ldak�pemet, azt az embert, akire mindig is hasonl�tani akartam, �s egy csapat m�s ismer�s arcot is �szrevettem Toni Muñoz, Juanma L�pez, Santi Denia, �s Roberto Fresnedoso form�j�ban, akik mindannyian a dupl�z� bajnokcsapat tagjai voltak, valamint Carlos Aguiler�t is felfedeztem, aki a klub t�rt�nelmi nagyjai k�z� tartozott. Mindegyik�kre idegesen pillantottam. Az edz� k�sz�nt�tt, csak�gy, mint a kapit�nyok: Muñoz, L�pez �s Kiko. Majd �jonck�nt edzettem, k�sz arra, hogy megragadjam az alkalmat. Amikor v�ge lett �s az �lt�z�ben voltam, akkor m�r nyugodtabban �reztem magam. Seg�tett, hogy Jos� Juan Luque, Iv�n Amaya �s Sergio Sanchez – akiket hozz�m hasonl�an a Bah�a Internacional k�pviselt – egy percre sem hagytak egyed�l. Figyeltek r�m �s a viccel�d�seik is seg�tettek a beilleszked�sben. Azt�n j� h�rt kaptam, mikor Cantanero azt mondta: „Gyere vissza holnap!”

Olyan gyorsan t�rt�ntek a dolgok, hogy alig volt id�m b�rmit is tenni, el se tudtam gondolkodni rajta, hogy mi is t�rt�nik. Nem �lltam le, mi�ta Spanyolorsz�g megnyerte az U16-os EB-t Angli�ban. Azt k�vet� h�ten Iñaki S�ez beh�vott az U19-be, hogy j�tsszak Portug�lia ellen a visszav�g�n, miut�n az els� meccs 1:1-es d�ntetlen lett. G�lt l�ttem Oscar Gonz�lezhez hasonl�an, aki jelenleg a g�r�g Olympiakosban j�tszik, �s 2:0-ra nyert�nk. Visszautaztunk Spanyolorsz�gba, de alig volt id�m kipakolni m�r indulni is kellett, ez�ttal Sevill�ba az Atl�tico ificsapat�val a Spanyol Kup�ra. �s ezut�n r�gt�n kaptam Futr�t�l a h�v�st... Ez mind alig k�t h�t alatt. Azt�n felker�lt a nevem az els� csapat list�j�ra, �gy fejez�d�tt be ez a k�t csod�latos h�t, hogy a Vicente Calder�nban fociztam.

N�gy edz�s ut�n, Garc�a Cantarero berakott a Legan�s elleni keretbe. Mikor az utols� edz�s befejez�d�tt Antonio Llarandi, az egyik mezfelel�s megk�rdezte, hogy hazavigyen-e, mivel � is Fuenlabrad�ban lakott, ez sokat seg�tett. �gy k�nnyebb volt a t�bbiekhez csatlakozni a hotelben, ahol a meccs el�tt megsz�lltunk �s persze lehet�v� tette ap�m sz�m�ra, hogy aznap ne neki kelljen mindenhova fuvaroznia. A busz a v�ros k�zpontj�ban tal�lhat� hotelbe vitt minket, itt t�lt�tt�k az �jszak�t – a deb�t�l�som el�tti �jszak�t – �s innen �rkeztem Antonioval a Calder�nba.

Visszaeml�keztem k�t h�ttel kor�bbra, amikor az Atl�tico drukkerek Sergio Torres el�tt fejezt�k ki tisztelet�ket, �s arra, hogy tagja voltam a Sheffieldben Eur�pa-bajnokk� avatott U16-os spanyol csapatnak. Megh�vtak minket a tiszteletbeli kezd�r�g�sra a Calder�nba az Atl�ti Sevilla elleni meccs�re, majd a lel�t�kr�l k�vett�k v�gig a m�rk�z�st. Nem olyan r�g t�rt�nt, de �gy �reztem, hogy ez mind a m�lt�. Egyre k�zelebb voltam az els� csapatban val� bemutatkoz�somhoz.

Carlos Peña, az Atl�tico megb�zottja egy m�sik �tt�rni k�sz�l� ifij�t�kossal, David Cubilloval rakott egy szob�ba. „Cubi” m�r bemutatkozott a nagycsapatban n�h�ny h�nappal kor�bban. � volt a t�k�letes szobat�rs: valaki, aki m�r kereszt�lment ugyanazon a folyamaton, amin most �n k�sz�ltem kereszt�lmenni. �s b�r hihetetlennek t�nhet, k�zel sem voltam ideges, nyugodt voltam. Nem �reztem a felel�ss�g s�ly�t; az a csapatkapit�ny terhe volt, nem az eny�m. Tudtam azt is, hogy a padon fogok �lni. M�g a kezd�si id�pont is seg�tett, hozz� voltam szokva a napk�zbeni kezd�shez. Egy csoda volt a kiv�lasztottak k�zt lenni, de el�g kipihent voltam, ha hiszik, ha nem, �gy aludtam, mint a bunda. M�r az is kit�ntet�s volt, hogy ott lehettem, teh�t nem volt min idegeskedni, g�rcs�lni, ami �brentartott volna. Semmi sem aggasztott.

Elfoglaltam a helyem a kispadon �s megkaptam az els� adag szurkol�i tapsot Atl�tico j�t�kosk�nt. K�z�l�k val�nak �reztem magam, csak annyi volt a k�l�nbs�g, hogy rajtam a saj�t mezem volt. Egy �jabb atl�tico az ificsapatb�l, egy �jabb felt�rekv� k�ly�k – csak�gy, mint Cubillo, L�pez, Zah�nos �s Carlos Aguilera ugyanabban a szezonban. Ez j�l hangzott. A szurkol�k t�mogattak, b�ztattak. K�zben zajlott a meccs: 0:0-val vonulhattak f�lid�re. A m�sodik j�t�kr�sz kezdet�n Cantanero elk�ld�tt meleg�teni. Ahogy a partvonal mellett futottam, a fanok megint meleg ov�ci�val k�sz�nt�ttek, ez�ttal m�g nagyobbal, mint a meccs el�tt. Mik�zben ny�jtottam az Atl�ti el�reh�z�dott, de nem tudtak g�lt szerezni. 10 perc telt el �s az edz� mag�hoz h�vott, ideje volt, hogy felmenjek. De ahogy k�sz�l�dtem Luque bel�tte, ezzel 1:0-ra hozva �s az edz� meggondolta mag�t, visszak�ld�tt a partvonal mell� meleg�teni. Ahogy visszafordultam a d�li alapvonal fel�, l�ttam, hogy a szurkol�k �nnepelt�k a tal�latot, de ez nem akad�lyozta meg egykettej�ket abban, hogy neki ne veselkedjenek az edz�nek, ami�rt olyan sok�ig nem k�ld�tt fel engem. P�r perccel k�s�bb – nem tudom mennyi volt pontosan, de �veknek t�nt – az edz� megint mag�hoz h�vott. Ez�ttal nem volt vissza�t. Ez�ttal t�nyleg felmentem. Atl�tico Madrid j�t�kosk�nt k�sz�ltem meghajolni.

Ahogy meg�leltem a g�lszerz�t �s a hely�re bekocogtam egy furcsa �rz�s futott rajtam v�gig. Feln�ztem a stadionra, eml�kszem arra gondoltam: milyen hatalmas. Fel-fel pillantottam a lel�t�kra, ahol szurkol�k�nt �lltam �s azt gondoltam: „Itt vagyok, amir�l mindig is �lmodtam.”

De nem volt id� b�mul�sz�sra vagy holmi c�ltalan �br�ndoz�sra. Hamar r�j�ttem, hogy a profi foci irama �s intenzit�sa sokkal nagyobb b�rmi m�sn�l. Nyer�shez voltam szokva az ificsapatban. K�rtem a labd�t, helyezkedtem �rte, de a csapatt�rsaim nem tal�ltak meg. Eg�szen addig, m�g Juan G�mez nem sprintelt vagy 20 m�tert �s adta be nekem. Ekkor �rtem el�sz�r labd�ba. Nem nagyon vettek be a j�t�kba, mert ismeretlen voltam, m�g a saj�t csapatt�rsaim sz�m�ra is. A k�t legkiemelked�bb mozzanat az volt, amikor h�ttal a kapunak lekezeltem a labd�t szabadr�g�st kiharcolva ezzel, illetve egy l�bb�l�s, ami sokkal magasabbra ment, mint akartam. Az Atl�tico 1:0-ra nyert, de nem �reztem r�szesnek magam a gy�zelemben. Tal�n m�g nem jutott el teljesen az agyamig, hogy t�bb� m�r nem csak egy szurkol� vagyok.

Hat nappal k�s�bb az Albacete ellen is betettek a keretbe. Nem volt nagy meglepet�s. F�lig-meddig sz�m�tottam r�, hogy betesznek a k�z�p-spanyolorsz�gi La Manch�ba utaz� keretbe, mert a Legan�s ellen sok lapot szedt�nk �ssze, �s n�h�nyakat el is tiltottak. De ugyanakkor sz�m�tottam arra is, hogy azt mondj�k elmehetek nyaralni, kikapcsolhatok, nem kell a nagycsapattal t�r�dn�m. Megint olyan tal�lkoz� j�tt, amin musz�j volt nyerni a felker�l�s�rt val� harcban. Az Atl�tico h�rom meccset nyert �s egyet hozott d�ntetlenre, mi�ta Cantarero �tvette a csapatot, �s m�g h�rom h�t volt a szezon v�g�ig. Megint a padon kezdtem �s Kiko hely�re j�ttem fel.

Ut�lag visszan�zve nagyon bosszant�, hogy soha nem volt es�lyem a p�ldak�pemmel egy�tt j�tszani. Nem l�ptem vele egy id�ben p�ly�ra, egy percet sem j�tszottam mellette, b�r azt legal�bb elmondhatom, hogy egy �lt�z�nk volt �s a csapatt�rsam volt egy r�vid ideig. 17 perc volt m�g h�tra, amikor becser�ltek �s olyan szerencs�s voltam, hogy a sok rojiblanco el�tt l�hettem g�lt, az albacetei Carlo Belmonte stadion lel�t�i teli voltak Atl�ti drukkerekkel.Ivan Amaya keresztl�v�se k�nyszer�tett arra, hogy felfussak, ler�zzam a v�d�t �s el�rjem a labd�t. Befejeltem a kapu m�sik fel�be, Valbuen�n t�l, r� a kapuf�ra, majd a h�l�ba.

A gy�zelem egy igazi es�lyt adott, hogy felker�lj�nk az els� lig�ba, m�r csak k�t h�t volt h�tra. A Betisszel �s a Tenerif�vel kellett megbirk�znunk, melynek egy bizonyos Rafa Benitez volt az edz�je. Az a g�l mindent megv�ltoztatott sz�momra. Hirtelen �n voltam a szt�r. �js�g�r�k �s fot�sok vettek k�r�l. �gy �reztem magam, mint egy film f�szerepl�je, m�g az egyik csapatt�rsam, Hern�ndez ki nem mentett. Fantasztikus volt a l�gk�r az �lt�z�ben �s Kiko, aki a csapatkapit�ny volt aznap, odaj�tt hozz�m �s �tadta a karszalagot. „Egy nap a p�ly�n fogod viselni” - mondta. „Ma kiharcoltad a jogot, hogy a p�ly�n k�v�l hordd.” Olyan eml�k ez, ami �r�kre megmarad, nagy becsben tartom a madridi h�zamban.

Saj�t ford�t�s.