- Hogy változott meg a spanyol válogatott a 2008-as EB óta?

Azt mondhatjuk mi vagyunk az Európa bajnokok, de csak magunknak mondjuk, nem kérkedünk vele. Régebben néztem a focistákat, ahogy felemelik a trófeát és azt kérdeztem magamtól "Én soha nem kapom meg az esélyt?". Most itt vannak a fényképek és a jó emlékek, melyek velem maradnak. Semmi sem változott a csapaton belül, ugyanazok az emberek vagyunk, még mindig alázatosak és ami még ennél is fontosabb, még mindig vágyunk trófeákra.

- Más lett a válogatott Vicente Del Bosque irányítása alatt?

Nyugalom árad az edzőből, valami olyasmi, amit úgy hiszem eddig hiányoltunk. Luis Aragones hagyatékára építkezett, hiszen ha valami nem romlott el, nem kell javítani rajta. Már el is kezdte a fiatalok beépítését, akik valami mást adnak, de illeszkednek is a csapat játékstílusához. Próbálja átadni a nyugalmat, elmondja, hogy ne szálljunk el magunktól, ne váljunk nagyképűekké és maradjunk továbbra is alázatosak. Ez mind része a személyiségének, egy alázatos ember, aki szeret dolgozni és élvezi is azt. Itt az ideje, hogy mindannyiunk elkezdje élvezni a játékot. Korábban Spanyolország nem nyert semmit és nagy nyomás nehezedett a válogatottra. Sok kritikát kaptunk, de most épp az ellenkezője valósul meg: élveznünk kell addig, míg megtehetjük, mert nem tudjuk meddig tart.

- Sikerült Bosque-nek eltüntetni azt a válogatotton belüli feszültséget, ami Luis Aragones irányítása alatt megfigyelhető volt?

A feszültség és a nehéz pillanatok, amiket átéltünk Luis edzősége alatt tulajdonképpen csak segítettek a csapat összehangolásában. Egy szilárd és erős csapat vagyunk. Ellent tudunk állni a nehézségeknek, mert nincs "rés" a válogatottban. Vicente természete nagyon különbözik Luis-étól. A médiával való kapcsolata is más. Biztos vagyok benne, hogy lesznek nehéz időszakaink, de mindenki meglátja majd, hogy összetartunk. Del Bosque tudja, hogyan vezessen minket problémamentesen.

- Észrevetted, hogy a szurkolók hogy odaállnak most a csapat mögé?

Az a nap, amikor megérkeztünk Spanyolországba és bevittük a EB trófeát Madrid központjába örökre velünk marad. Hihetetlen volt. Kézzel foghatóan érezhette az ember a szurkolók örömét, azt, hogy min mentek keresztül és hogy követték az ország különböző pontjairól származó emberek a válogatottat a tornán. Mindenki egyesült. Ilyenkor fogja fel az ember, hogy mit is jelent a nemzeti tizenegy a fanoknak. Néhány évvel ezelőtt még emlékszem csak 20-30-an követték az edzéseinket a helyszínen. Most sokkal többen jönnek el megnézni, mindegyikük mosolyog közben. Sok a gyerek is, akik az élmény miatt jönnek. Pontosan ezt szerettük volna tenni, elértük a célunkat, a következő lépés már csak ezt fokozni. Az "emberek" csapata vagyunk.

- Milyen volt a válogatott játékosainak hallani a sok szóbeszédet Raúllal kapcsolatban? Szerinted játszania kellene-e újra a spanyol csapatban?

Várható volt mindez, hiszen Raúl nem egy átlagos játékos. Ő tartja a spanyol válogatott összes rekordját és egy olyan futballista, aki otthagyta nyomát. Még mindig jól játszik és mindig össze fogják kapcsolni a nevét a válogatottba való visszatéréssel. Ez a döntés nem rajtunk múlik, a menedzser dönti el, de úgy gondolom ez nem fair Raúllal szemben, mert megérdemelné, hogy békénhagyják. Mindent elért Spanyolországgal és kétségkívül szeretne behívót kapni, azonban várnunk kell, meglátjuk így lesz-e. Végtelenül tisztelem és csodálom, mindig is ezt fogom tenni. Ő lesz az első számú örökre akár visszatér akár nem. Olyan időket is megéltünk, amikor a keret része volt és azt beszélték az emberek, hogy nem kellene ott lennie. Fájó látni azt, ami történik, mert egy ilyen kaliberű játékos nem ezt érdemli.

- Mire tanított Benitez?

Tanultam Rafa Benitez oldalán és minden nappal többet tanulok, minden kis részletet megjegyzek. Uralja a helyzetet. Beszél hozzád attól fogva, hogy megérkezel az edzésre addig, míg el nem mész. A beszéd olyasvalami, amit talán nem tartanak fontosnak, de ő máshogy hiszi, és fejleszteni akarja játékosait. A technikám, és főleg a technikai tudatosságom sokat fejlődött Rafa Benitez irányítása alatt. Spanyolországban sokkal kevesebbbet dolgoznak technikai szempontból a csatárokkal, ott olyan, mintha külön lennénk a fő csapattól, és várni kell. Az edző nem így látja a dolgokat: a csapat 11 játékosból áll. Taktikailag is sokat tanultam. Ezek a tippek mind segítenek abban, hogy teljesebb játékossá váljon az ember.

- Foci egész nap!

Focival fekszik és kel, napi 24 órában erről szól az élete. Ha összefutsz vele és beszélgetésbe kezdtek akkor biztos lehetsz benne, hogy a végén a focinál köt ki a társalgás.

- Jó lépés volt "elcserélni" az Atleticot a Liverpoolra?

Még mindig az Atletico tagjának érzem magam, és remélhetőleg egy nap visszatérhetek oda. De van egy ok, aminek nincs túl sok köze a többihez. Azért hagytam ott a csapatot, mert meg kellett találnom, hogy mi a legjobb a karrierem szempontjából és ez a döntés bizonyult jónak. Talán így visszanézve előbb is eljöhettem volna, de megint, nem tudom, hogy alakultak volna a dolgok. Nem változtatnék semmit. Tudtam, hogy milyen csapatba jövök és hiszem, hogy jó döntést hoztam. Szerencsére ahelyett, hogy esetleg ezzel rágalmaztak volna az Atletico szurkolók, akik először nem értették az okokat a klubváltás mögött, megváltoztatták a véleményüket. Ez sokat jelent nekem. Egy nap, akár visszamegyek akár nem, felemelt fejjel járhatok abban a tudatban, hogy nem ültettem fel azokat az embereket.

- Szerettél volna más körülmények közt távozni?

Igen. Azzal az érzéssel jöttem el, hogy befejezetlenül hagytam a munkát. Legalább egy európai versenyen részt akartam venni az Atleticoval, szerettem volna nyerni egy címet de ezt nem sikerült teljesíteni. Ezért mondom azt, hogy remélhetőleg egy nap visszatérhetek és mindent elérhetek, amit meg szerettem volna tenni a klubnál, bár nem tudom megkapom-e az esélyt erre. Mindig magammal fogom hordani ezt a terhet, azt, hogy nem sikerült megtennem.

- Úgy érzed még mindig tartozol valamivel a klubnak vagy a szurkolóknak?

Sok mindennel tartozom nekik, jó kezdet lett volna kijuttatni a csapatot az európai porondra, amit szintén nem sikerült végrehajtani.

- Szerettél volna az Atletico Steven Gerrardjává válni?

Mindig erről álmodtam: olyanná válni, mint Gerrard, Totti vagy Raúl a Real Madridban. Azzá az ifijátékossá válni, aki bekerül az első csapatba, csapatkapitány lesz és minden álma teljesül. Steve Gerrard mindent megnyert, amit meg lehet, már csak egy Premier League cím hiányzik a gyűjteményéből. Reméltem, hogy elérem ugyanezt, de visszatekintve.. Abban a helyzetben, amelyben a klub volt, lehetetlen lett volna.

- Még mindig ugyanazokat a hibákat követi el az Atletico Madrid?

Haladnak előre, csak lassan és lehetséges, hogy emiatt a klub elveszti majd legfőbb játékosait. Most Kun Agüerot emlegetik. Sokkal gyorsabban ér, mint az Atletico Madrid maga és eljön majd az az idő, amikor rájönnek, hogy Kunnak tovább kell lépnie és még ott van Forlán is. Nos, talán Forlán nem is annyira, mert valamivel idősebb Kunnál, de Agüero abban a korban van, amikor folytathatja a fejlődést és hamarosan talán eléri azt a pontot amikor ezt már nem tudja megtenni az Atleticoban. Ha a klub meg akarja tartani ezeket a játékosokat, akkor ugyanolyan ütemben kell fejlődnie, mint a játékosoknak.

- Kun Agüero hasonló szerepben találja magát, mint amilyenben te voltál az Atleticoban?

Kun még mindig fiatal és biztos vagyok benne, hogy maradni akar és vár, mert boldog a klubnál, de eljön az a pillanat, amikor úgy érzi kifut az időből, hiszen a nagy klubok nem mindig várnak az emberre. Elérkezik ahhoz a ponthoz, amikor döntenie kell és a klubnak meg kell ezt értenie. Ha ugyanolyan szerencsés lesz, mint én voltam akkor, a klub megérti majd, hogy mire van szüksége, és ha ez megtörténik, akkor már félg megnyerte a csatát.

- ... és mi a helyzet "azzal" a bizonyos góllal?

Úgy hiszem aznap nyertük meg a tornát, amikor legyőztük Olaszországot. Minden nappal csak egyre erősödött ez az álláspontom. Minden a másodperc törtrésze alatt meghozott döntésekről szól. A pálya vizes volt, nagyon vizes. Nagyon jó volt Xavi passza, de elszámítottam, azt hittem lassabban jön a labda. A labda elhaladt mellettem, de bele tudtam nyúlni. Lahmot is meglepte a labda sebessége. Megpróbáltam bal oldalról elé kerülni, de blokkolta a mozdulatomat. Nem nézett hátra, azt várta, hogy Lehmann kijöjjön a kapuból. Ennek következtében nem látta, amint a másik oldalról próbáltam megkerülni.  Épphogy a kapus előtt értem oda, hogy elcsípjem a labdát és a kapu felé lőjjem.  Ha megnézzük hogy perdült a labda a lövés talán mellé is ment volna, ha nem lett volna vizes a talaj. A labda a háló hátuljába pörgött. Annak az embernek kell megköszönnöm, aki megöntözte a pályát.