Az El Pais magazin egy bensőséges hangulatú interjúban kérdezte Torres véleményét.
 

- Mi maradt még a Kölyökből?

Mi jár együtt ezzel a szóval? Amikor bekerültem az Atletico első csapatába még csak egy kölyök voltam, felteszem olyan voltam mint bármely más fiatal játékos, akit behívnak az első csapatba. A Kölyök becenév hozzámragadt és amikor 18 voltam csapatkapitány lettem. Túl nagy felelősség volt a vállamon, szükségtelen döntés volt, hogy rámbízták. Egy ilyen fontos múlttal és történelemmel rendelkező klub nem engedhet meg magának effajta luxust. De az Atletico Madrid nehéz időszakon ment keresztül mind pénzügyileg, mind a játék területén. Az eredmények nem úgy alakultak, ahogy azt a klub szerette volna.

- Most 25 éves vagy, és te vagy a válogatott egyik kapitánya, a negyedik vagy ötödik a sorban. Megtanultad a leckét?

Volt időm a fejlődésre és a kibontakozásra. Emellett tapasztalt csapattársak oldalán játszhatok és már abból is tanulok, ha csak körülöttük vagyok. Még mindig azokkal a játékosokkal osztozom az öltözőn, mint az első nap, amikor megérkeztem. Az Atleticoban ez teljesen máshogy volt. Csak három év telt el és senki nem maradt az eredeti keretből.

- A Konföderációs Kupa ráébresztett, hogy milyen népszerű is vagy?

Csak el kell menni az Anfieldre. Megszoktam, hogy az emberek szeretetét Spanyolországon kívül is élvezhetem. Ez mind a Liverpool és a Premier League hatásának köszönhető. Az angol foci óriási, de nem az oda igazoló játékosoknak köszönhetően, minden a szervezésen, a hozzáálláson, a professzionalitáson és a befolyáson múlik... A stadionokban, melyek hozzáteszem tökéletes állapotban vannak, mindig teltház van. A televíziós közvetítés jogai minden csapatnál ugyanazok - ez nagyon fontos. Sokat lehet tanulni az itteni szervezéstől. Más országok bajnokságának is lehetnek nagyon jó egyéni játékosai, a Real Madrid például épp most igazolta le Cristiano Ronaldót, és ott vannak még az olyan típusú játékosok, mint Messi, Xavi.. de a rendezés, ahogy a Premier League-et megjelenítik és kezelik világszerte, az messze meghaladja a spanyol és olasz bajnokságot is.

- Meglepett Cristiano Ronaldo átszerződése?

Megvannak az indokai, talán új kihívást akar, vagy csak valami újat akar megtapasztalni. Mindent elért a Manchester Unitedben és tulajdonképpen nem sok mindent tudott volna még tenni.

- Aggódsz amiatt, hogy most a Manchester Unitednek 94 millió euró áll rendelkezésére játékosvásárlásra?

Jobb lett volna, ha ezt a pénzt Spanyolországban használják fel, viszont az a tény, hogy a pénz a Premier Leaguebe vándorolt a spanyol csapatokat gátolja a csapaterősítésben. A nagy ellenfelünknek most elég sok pénz áll rendelkezésére, hogy erősítsen a csapatán, de kemény dió lesz olyan játékosokat találni, mint Carlos Tevez és Cristiano Ronaldo.

- A Liverpool megengedheti magának, hogy eladja Xabi Alonsot?

Egy nagy.. nos, ha helyesen akarok fogalmazni egy kemény csapás lenne. A legjobbat akarom Xabinak. Magában tartja a dolgokat, nem tudhatom, hogy mi zajlik le a fejében. Még van három éve a szerződéséből és szeretném, ha a klubnál maradna. Egy nagy veszteség lenne, ha elhagyná a csapatot.

- Egyszer azt mondtad, hogy Luis Aragones sosem "hagy békén". Mi a helyzet Rafa Benitezzel?

Benitez kevésbé folyik bele a személyes ügyeinkbe. Luis motiváló, ha nincs résen az ember, akkor egyből rászáll az illetőre. Rafa inkább a dolgok professzionális részére koncentrál. Megpróbál minden kis részleten, minden meccs közbeni mozdulatunkon fejleszteni és elmagyarázza a döntése mögötti okokat is. Megszállottja annak, hogy megértsük mit miért csinálunk. Azzal nem boldog, ha csak azért csináljuk a dolgokat, mert ő azt mondta, hogy meg kell tennünk. "Így csináld. Érted, hogy miért kérem ezt tőled? Nem? Akkor fussunk neki még egyszer.". Emlékszem amikor megérkeztem az emberek kétségbe vonták a gólszerző képességemet. Kritizáltak, mert nem lőttem gólokat. Először is azt magyarázta el Benitez, hogy engem gólszerzésre szerződtettek. Hajthatatlanul azt kéri, hogy a tizenhatoson belül tartózkodjak, mert innen lehet gólokat lőni. Azzal kezdte, hogy a szélek a szélsőknek vannak, és a csatárnak a két középhátvédre kell összpontosítania. A válogatottban ez másképp megy, ott folyton mozognunk, helyezkednünk kell. Angliában például a középhátvédet kell kicsalnom a helyéről, hogy Steven Gerrard át tudjon törni.

- Kemények az angol védők?

Fizikálisan erősek, de egy kissé fegyelmezetlenek is. Nehezebb helyzetbe kerülni, ha ellenük játszol, de ha ki tudod csalni őket a helyükről sebezhetőbbek lesznek. A Manchester United és a Chelsea két nagyon versenyképes csapat, mert erős és rendezett a védekezésük. Ha egy angliai csapatnak minőségi a támadójátéka, akkor igazán harcrakész csapattá válnak.

- Tehát ez hiányzik a Liverpoolból?

Hiányzik, hogy nincs olyan játékos, aki visszahúzódva a csatárok és középpályások közt játszik, olyan focisták, mint Tevez vagy Rooney. Hazai pályán ha egy védekezésre beálló csapat ellen játszunk, akkor az előbb említett játékosokhoz hasonlóak lehetnek hasznunkra, hiszen ki tudják nyitni a védekezést. A Liverpool a középmezőnybeli csapatok elleni meccsek miatt nem tudta megnyerni a bajnokságot. Úgy gondolom, hogy olyan játékosokra van szükségünk, mint Iniesta, Silva, Cazorla, Mata... elsőrangú futballisták, akik a középpálya és a támadás közt működnek.

- Érted, amikor Rafa az angolokhoz beszél, vagy hozzád spanyolul beszél?

Ha más emberek is vannak körülöttünk, akkor Benitez mindig angolul beszél. Csak akkor szól hozzám spanyolul, ha egyedül vagyunk. Amikor ideérkeztem fogalmam nem volt, hogy mikor zajlottak a különböző események vagy hová kellett mennem... Semmi nem értettem, amit mondtak. Szerencsére Alvaro Arbeloa, Xabi és Pepe Reina ott voltak, hogy segítsenek. Emlékszem Pepe egyszer azt mondta: "készülj fel, jól fogsz mulatni."

- És igaza volt?

Kérdezgettem őt az Anfieldről és azt válaszolta, hogy: "Nem számít, hogy mit mondok most itt neked, magadnak kell látnod." A debütálásom napján, épp a Chelsea elleni meccs előtt Pepe odajött hozzám - hallani lehetett, ahogy a szurkolók a 'You'll never walk alone'-t éneklik - és azt mondta: "Erre gondoltam, élvezd ki ezt az élményt." El lehet képzelni, hogy éreztem aznap, mikor hallottam, hogy a nekem írt dalt éneklik!

- Az angol szurkolók követik a spanyol bajnokságot?

Nagy az érdeklődés, ebben az évben különösen a Barcelona iránt. Mindenki látta, hogy jobbak voltak a Manchester Unitednél. Nincs irigykedés, mert mindenki érzi, hogy az angol bajnokság sokkal erősebb, csak vissza kell nézni, hogy szerepeltek a csapatok a Bajnokok Ligájában.

- Már beszéltünk Luisról és Rafa Benitezről, mi van Vicente Del Bosquevel?

Nagyon jól kijövök vele. Ő is a csapat tagja. Luis Aragones is hasonló volt, de volt egy határ, amit nem volt ajánlatos átlépni. Luis volt a főnök, ha úgy érezte szükséges megtartotta az egy lépés távolságot. Vicente Del Bosquevel közvetlenebb a kapcsolatunk és az edzésen is nyugodtabb a hangulat.

- Mit mondott nektek az USA elleni mérkőzés szünetében?

Ugyanazt, amire a meccs előtt is figyelmeztetett minket.... Pontosan úgy történtek a dolgok, ahogy megmondta: az USA egy kemény csapat, nagy nyomás alá helyeznek bennünket elsősorban a csatáraikkal. Azt is elmondta, hogy nem engedik majd, hogy tartogassuk a labdát... Nem mondhatjuk, hogy nem figyelmeztettek minket, nincs kifogás. Úgy történt, ahogy megmondta. Az edző gondolta, hogy így lesz majd, de a megbeszélésen megpróbálta fenntartani a reményt és azt mondta legyünk türelmesek, amikor kimegyünk.

- Miért vesztett Spanyolország?

Mindkét helyzetüket érvényesítették, nekünk pedig a 29 kialakított helyzet közül egyet sem sikerült góllá váltanunk. Visszanézve azt mondhatja az ember magának, hogy "Tízből kilencszer mi nyertünk volna". Ha ez a VB-n történt volna máshogy éreznénk. Ez is a tanulási folyamat része. Semmit nem csináltunk rosszul az USA ellen, de mivel vesztettünk, ez azt jelenti, hogy volt valami amit jobban is csinálhattunk volna.

- Egyetértesz ezzel a kijelentéssel: "jobb most kikapni, mint később"?

Úgy hiszem, sosem jön el a "jó idő" a vesztéshez. Felbosszant és beletelik egy kis időbe, míg túlteszem magam rajta. Néhányan képesek arra, hogy öt perccel a vereség után máris levezessék a csapattársakkal, de valahogy nekem több időbe telik felépülni egy vereségből. Mind mások vagyunk. Amikor csapatkapitány voltam azt mondták "lelket kell öntenem a csapattársakba". De egyszerűen nem voltam rá képes. Nem szeretek veszteni és ez a rossz érzés akár három napig is tarthat.

- Néhányan azt mondják, hogy kissé hűvös leszel.

Nem tudom. Attól függ mit értesz hűvös alatt. Általában nem mutatom ki az érzelmeimet, az nem én vagyok. Ez nem szándékos, egyszerűen nehezemre esik megnyílni. Magamban tartom a dolgokat mert nem akarok senkit a problémáimmal terhelni.

- Hogy változtak meg a dolgok körülötted, mióta a Merseypartra igazoltál?

Sokat változott a rálátásom a dolgokra ebben a két évben. Mióta csatlakoztam a Liverpoolhoz sokkal jobban élvezem az életet. Nem csak én hordom többé vállamon a felelősséget, mint ahogy az Atleticoban volt. Kapitány és szurkoló voltam egy személyben, és ez a kettős kibírhatatlanná vált. Liverpoolban fejlődött az életszínvonalam. Olyan dolgokat tehetek meg itt, amikre nem is mertem gondolni Madridban. Úgy tűnt, hogy Madridból jövök, bizonyára mindenem megvan a boldogsághoz, de egyáltalán nem így volt. Madrid lassanként megölt. Nem tudtam elmenni moziba, vásárolni, a csapat nem szerepelt jól, folytonos kín volt. Itt épp az ellenkezője: hozzászokik az ember a győzelmekhez, eljárhat helyekre, az emberek az utcán tisztelik a magánszféráját...

- Dél-Afrikában voltál. Miyen volt?

Nagyon kiváncsi voltam mi lesz ha elmegyek Afrikába, és pozitívan csalódtam abban, amit láttam. Azt hittük kissé katasztrofális lesz a helyzet, hogy majd nem mehetünk ki az utcára és rossz lesz az infrastruktúra. Még mindig fejleszteniük kell jónéhány dolgot, de ott vannak az alapok. Úgy hiszem fontos, hogy Afrika rendezi a Világbajnokságot. Rettentően örülök neki, hogy ennek a rossz bánásmódban részesített kontinensnek is megvan az esélye, hogy bebizonyítsa a világnak, hogy igenis képes megrendezni a VB-t, mint bármely más ország. Emlékszem az első meccset nézve azt lehetett hinni, hogy a szurkolók Booth-ot fújolják. Nem hittem a fülemnek...

- Nem voltál egyedül ezzel...

Az ország történelmében volt jónéhány faji konfliktus, majd azt hallom , hogy a fanok a fehérbőrű játékosukat fújolják. Ez eléggé megrémített. Felmentem az internetre és rövidesen meg is találtam amit kerestem. Megkönnyebbülésemre nem a bőrszíne miatt fújolták (angolul a fújolás = boo   - szerkesztő), mindössze a nevét skandálták (Booth). Helyi hősként tekintenek rá. Csodálnivaló a dél-afrikai emberek ereje, az, hogy félretették a múltat. Mindannyiunknak jó lecke. Igazán élveztem, hogy találkozhattam a helyiekkel, főleg a gyerekekkel - teljesen le voltak nyűgözve amikor találkoztak velem. Dél-Afrika tárt karokkal fogadott, szeretettel, mindenki mosolygott, az emberek teli vannak optimizmussal... Nagyon jó véleménnyel hagytam magam mögött az országot és az ott élő embereket.