Jorge Larena
2004.12.23.
Amellett, hogy nagyon jó futballista Jorge Larena Torres egyik legjobb barátja a futball világában. Ebből a 2004-es beszélgetésükből kiderül, hogy hogyan találkoztak először és hogyan alakult a köztük lévő barátság.
FT: Az U21-eseknél barátkoztunk össze. Egyszerre kerültünk a csapatba és az első este szegény srác nagyon le volt hangolva, mert az akkori csapata, a Las Palmas 7 gólt kapott a Bernabeúban. Ugyanabban a hotelben voltunk, Jorge ott volt a csapatmegbeszélésen és én is ott voltam, mert a következő nap kellett csatlakoznom az U21-es kerethez. Akkor éjjel még csak nem is köszönt nekem, valójában a női csapattal kellett vacsoráznom, mert ő a saját szobájában evett a csapattársával, Angellel.
Jorge: Ez egyáltalán nem így volt, a rendes verzió az, hogy a csapattal megvacsoráztam a hotelben, aztán felmentünk a szobánkba, én nem is láttam Fernandót. Az azt követő nap találkoztunk. Andorrába utaztunk az U21-esekkel, emlékszem amikor megláttam arra gondoltam: "Szóval Ő az a nagyágyú, akiről mindenki beszél, a Kölyök."
FT: Jó érzésem van Jorgeval kapcsolatban mióta találkoztunk. Tulajdonképpen egyből elkezdtünk beszélgetni, gyorsan összebarátkoztunk.
Jorge: Ez igaz, az első naptól kezdve jól megvoltunk. Láttam, hogyan fejlődik, és én is fejlődtem, de ő egy magasabb szinten tette. Amikor elkezdtem a Las Palmasban játszani az újságok folyton a bennem rejlő lehetőségről cikkeztek és a szurkolók is szerettek. Ugyanez volt Fernandóval, de vele a válogatott kapcsán. Az andorrai úton beszéltünk arról, hogy az Atletico érdeklődik utánam. Mindig azt mondta, hogy Madridba kellene mennem és végül megtettem.
FT: Igaz, mondtam neki, hogy igazán jól teljesíthetne itt, és elmeséltem neki mindent a klubról és a szurkolókról.
Jorge: Amikor az Atleticoba igazoltam egyedül Fernandót ismertem az ottaniak közül. Ha új helyre kerülsz kissé elveszettnek érzed magad, alapvető tehát, hogy legyen valakid, aki tud segíteni.. Nekem Fernando volt az a valaki. Nem csak a klubbal kapcsolatos dolgokban segített, de az olyan alap dolgokban is, mint kocsi és lakás keresése. Bármikor, ha bármivel kapcsolatban segítségre volt szükségem Ő ott volt, nagyon rendes srác. Az egyik dolog, amit leginkább csodálok benne az a mindennapi alázatossága, annak ellenére, hogy ilyen jólismert ember.
FT: Csak jókat mondhatok Jorgeról, mint minden barátomról, és nincs belőlük túl sok. Bár van valami amit nem értek benne: most ezt mondta, de akkor miért hagy magamra a szobámban amikor találkozunk?
Jorge: Mert az egész napját a Playstation előtt tölti...
FT: Nem mindig..
Jorge: Legtöbbször..
FT: Van még egy dolog, ami igazán zavar: mindig feltűnik, amikor épp sziesztázok és akkora zajt csap amekkorát csak bír, felkapcsolja a tévét, felveszi a hangerőt, és amint felébredek... akkor elmegy aludni!
Jorge: Ez nem olyan nagy ügy. Az igaz, hogy fel szoktam kapcsolni a tévét, mielőtt aludni megyek, mert segít elszunnyadni, de csak túloz.
FT: Az az igazság, hogy ezeken a kisebb összetűzéseken kívül nagyon jól megvagyunk. Nyaralni mentünk a barátnőinkkel pár hónappal azután, hogy megismerkedtünk. A Las Palmas-i Hotel Costa Melonerasban szálltunk meg.
Jorge: Felejthetetlen nyaralás.
FT: Igen.. abszolút felejthetetlen.
Jorge: Akkor nyaraltunk először közösen, akkor találkoztunk a másik barátnőjével először. Fernando eljött arra a szigetre, ahol születtem. Mondtam neki, hogy vennie kéne ott egy házat, bár tudja, hogy bármikor megszállhat az enyémben, amikor akar.
FT: Nagyon drága lenne, ha ott vennék házat, mert egy évben csak két hétre tudnék leugrani és soha nem fizetném ki a ház díját.
Jorge: Nem is nyaralásra lenne, mert minden második héten kirándulni megyünk. Az egész napot a Playstationön tölti, míg én kártyázok.
FT: A nap végén összesítjük a nyereményünket a szobánkban - ami általában elég sok!
Jorge: Igen, mert ő mindig nyer a Playstationön én pedig a kártyában.
FT: Mert a többi srác elég béna. Jól csináljuk, mert haszontalan vagyok, ha kártyázásról van szó, és bár Jorge nem rossz Playstationön sem, a kártyázáshoz van igazi tehetsége. De nem 'Pocha'-t játszani vagy playstationözni a nehéz dolog, hanem azt, amit mindketten a legjobban szeretünk: focizni.
Jorge: Először nem könnyű a foci, nehéz alázatosnak maradni, tudni azt, hogy ki vagy és mit akarsz, ezért is nélkülözhetetlen, hogy jó emberek legyenek körülötted. Sok példa van olyan emberekre, akik nagyon jók, de sehová sem jutottak, pont azért mert rossz tanácsot kaptak.
FT: Sok olyan játékos van, akik 22-23 évesen befejezik, mert úgy gondolják mindent elértek, de valójában még csak akkor kezdődik minden. Számomra azon kívül, hogy megbízom az edzőben és a csapattársakban, akik a legjobbat akarják számomra, hisz az a legjobb számukra is; az is alapvető, hogy számíthassak olyan emberekre, akik mellém állnak majd és jó tanácsot adnak a karrierem során. Olyan emberek, akik emlékeztetnek arra, hogy ki vagyok, ha elfelejteném, hogy miről szól ez az egész, a karrierem, a foci.
Jorge: Nem kell ilyen komolyan venni, sok esetben nagyon egyszerű a foci, és emellett látványos és szép is lehet. A nagyszerű játék, a gólok és különösen a nagy meccsek azok, amiket a legjobban szeretünk ebben a játékban. Külön emlékszem Fernando egyik találatára, a Calderonban a Deportivo ellen, az első szezonjában a La Ligában. Brilliáns gólt lőtt aznap és szerintem eddig az volt a legjobb meccse.
FT: Nem hiszem. Igaz, hogy azután a meccs után minden megváltozott kicsit, egy fordulópont volt a számomra, de ennek ellenére azt gondolom, hogy Betis elleni meccsen voltam a legjobb a második szezonomban a bajnokságban. Top formában voltam azon a mérkőzésen, minden jól sült el, amit megpróbáltam, s bár igaz, hogy az első igazán jó játékom az volt, amit Jorge említett én mégis a Betis ellenit tartom a legjobbnak. Emellett Jorgenak az volt a legjobb meccse az Atletinél, fenomenális, fantasztikus volt aznap, és egy bámulatos passzt adott, amiből gólt is szereztem.
Jorge: Ez volt az egyik legjobb gól, amit hosszú idő után láttam, egy mesés labdarávitel.. és bármikor amikor erről kérdezik Fernando megemlíti, hogy az én passzomból lőtte... hálás vagyok ezért. De nem hiszem, hogy az lett volna a legjobb meccsem - a Mallorca ellen tavaly, a Vicente Calderonban, azzal a góllal amit a legvégén lőttem, na az valami volt.
FT: Ahogy erről beszélünk, azt hihetik az emberek, hogy minket csak a gólok és gólpasszok, a látvány érdekel, de ez messze van az igazságról. Valójában úgy gondolom, hogy a futballnak gyakorlatiasnak kell lennie, ez fontos a győzelemhez.
Jorge: Szép foci szigorúan a tengerpartra való.
FT: Szerintem vicces, hogy az olasz csapatokat azzal kritizálják, hogy rosszul játszanak, de kérdezem én: melyik a jobb, ha jól fociznak, vagy ha győznek?
Jorge: Bárcsak mindig győzne az ember, ha jól focizik! Minden csapat erre törekszik, de nem játszhat mindig jól az ember, nem mindig úgy alakulnak a dolgok, ahogy szeretnénk, de győzni kell, mert erről szól az egész, az a legfontosabb. Amíg nyerésben vagyunk, addig természetesen a szép focira törekszünk, de ez nem könnyű.
FT: A győzelemre kell törekedni. A szurkolók, általában jobban szeretnék, ha a csapatuk a BL-ben játszana, mintsem, hogy szép focit játsszon, de ne legyen ott, ha mindkettő nem is lehetséges. A foci a védelemről szól, a védelemmel és a támadás felépítéssel kezdődik a futball. Lenyűgöző, ahogy az olaszok védekeznek. Másik jó példa erre a Valencia, amely megnyerte a bajnokságot és az UEFA Kupát is azzal, hogy jól védekezett. Focista vagyok és az a dolgom, hogy győzelemre játsszak. De a látványos futballról sem szabad megfeledkezni és a nagy játékosokról, mint amilyen Ronaldinho, akiket nagyszerű nézni. Pokoli egy játékos.
Jorge: És szerinted mi a különbség a nagy játékosok és a többi közt?
FT: Két fajta focista létezik, azok, akik úgy születnek, hogy tudják, hogy kell játszani és onnantól fogva csak fejlődnek, és azok, akik nem született tehetségek és tanulniuk kell. Akik ezzel születtek és mégis elég alázatosan állnak hozzá, tanulni akarnak és jobbá válni, azok a nagy játékosok - akik minden tehetséget megkaptak és tudnak még ezen felül fejlődni.
Jorge: Én máshogy fogalmaznék. Vannak jó védők és jó csatárok... Általában a támadók ügyesebbek, látványosabban játszanak, de ennek ellenére a védők fontosabbak, az én véleményem szerint. Aztán, egy játékos különböző képességein múlik, hogy jobb vagy rosszabb futballista. Emellett, úgy vélem, hogy csak egy nagy játékos van itt jelenleg és őt úgy hívják, hogy Fernando Torres.
SAJÁT FORDÍTÁS. DO NOT COPY!
forrás: www.fernando9torres.com |