Részletek Fernando önéletrajzi könyvéből és más, kisebb interjúk, melyeket a közelmúltban készítettek a Liverpool spanyol csatárával.

"RAFA HÍVOTT, AZT HITTEM EGY TELEFONBETYÁR!"

Háromszor csörgött angol számot jelezve a mobilja. Háromszor vette semmibe. Végül győzött a kiváncsiság és Fernando Torres válaszolt a hívásra. Nem vették fel. Tréfálkozva odavetette feleségének, Olallának: "Benitez lesz az hogy le akar igazolni!" És milyen igaza volt.

"Nem veszem fel a telefont, ha nem ismerem a számot. Akárki is volt nagyon kitartónak bizonyult - és aznap éjjel, egy vasárnap este, visszacsörögtem. Nem vette fel az illető de pár perccel később, bárki is volt, visszahívott."

"'Hello Fernando' szólt egy spanyol hang a vonal másik végén. 'Tudja, hogy ki vagyok?' 'Nem.' - válaszoltam. 'Úgy érti felhívott egy angol számot amikor azt sem tudja, hogy ki az?' - mondta a hang. 'Nem, általában nem.' - feleltem, 'De háromszor hívtak erről a számról és tudni szeretném, hogy ki az.' 'Rafa Benitez.'"

"Nem beszéltünk sokat - vagy legalábbis én nem. A válaszaim lényegretörőek, rövidek és hűvösek voltak. Túlságosan is hűvösek. Kapásból válaszoltam. Csodálkozom, hogy nem küldött el a fenébe."

"Cikáztak a gondolataim, próbáltam elhelyezni a fejemben a hangot, hogy eldönthessem tényleg Benitez volt-e az. De hogy is tudhattam volna amikor azelőtt sohasem beszéltem vele. Megállás nélkül beszélt. Elmagyarázta, hogy mik a tervei és kifejtette a döntését, hogy én vagyok az a játékos akit a Liverpool középcsatáraként szeretne látni. Tudnia kellett, hogy hajlottam-e az ötletre, hogy megkezdhesse az aláírásomért szóló harcot és az Atleticoval való egyezkedést."

"Nem tudtam mit gondoljak, nem volt tiszta a fejem, forgott velem a világ. Átfutott az agyamon, hogy egy barátom az és csak hülyéskedik vagy egy ál-Benitez, aki tetten akar érni.
Arra is gondoltam, hogy egy olyan rosszmájú vicc áldozatává válhatok, mint amilyen Jose Antonio Reyessel is történt. Felhívták egy rádiótól, akkor még az Arsenalban játszott, és az illető a Real Madrid elnökének, Emilio Butraguenonak adta ki magát. Reyes később bajba keveredett, amiért bevallotta, hogy szeretne a Madridhoz csatlakozni."

"Szinte csak annyit tudtam mondani, hogy "Beszéljen Miguel Angel Gillel, az Atletico tulajdonosával, és amikor vége a bajnokságnak akkor elgondolkodom a jövőmön."

Benitez nem hagyta annyiban. Rendezte az Anfieldi hierarchiát hogy megszerezze Torres aláírását és annak ellenére, hogy az Atletico Madrid próbálta meggyőzni Fernandót, hogy maradjon, végül egy 26,5 millió fontos szerződést kötöttek.

Nem kellett túlságosan győzködnie a játékost. Benitez, mint menedzser már régóta elbűvölte Torrest. Látta, hogy vezeti a nem túl kedvelt Valenciát két La Liga címhez és egy UEFA-kupa győzelemhez. Csak azután jött rá Benitez sikerének kulcsára miután vele kezdett dolgozni.

Nagyszerű képet fest Benitezről. Egy ember, aki teljes mértékben a focinak él. Képtelen és nem is akar másról társalogni a játékosaival, mint a futballról - ahogy azt be is bizonyította Torresnek aznap, amikor a Liverpool nagyszerű győzelmet aratott a Chelsea ellen.

"Veszem fel a cipőm, készen arra, hogy kimenjek az edzőpályára, amikor Rafa Benitez odajön hozzám. Az azt megelőző néhány napban az újságok teli voltak a hírrel, hogy hamarosan apa leszek. 'Gratulálok, Fernando.' - mondja Benitez. 'Köszönöm, mester.' - válaszolom."

"Feltételeztem, hogy a terhesség miatt gratulál, és megálltam egy pillanatra, a következő, nyilvánvaló kérdést várva: 'Hogy van a kismama?' vagy 'Kislány lesz vagy kisfiú?' De tévedtem. Elfelejtettem, hogy aki előttem áll az egy edző, aki a nap 24 órájában a hét minden napján a futballra gondol."

"'Éppen ahogyan reméltük, kifizetődött az, hogy a rövid sarkot támadtuk tegnap.' - mondta. 'A védő elé kerültél, arra a helyre, amiről beszéltünk, így előnyre tettél szert és egy fejessel megverted Cechet. Jó passz volt Aureliótól és jól ki is használtad. Gratulálok.' Ezzel sarkon fordult és elindult az edzésre."

"Rafa Benitez egy futballedző. Minden körülmények közt. Egy ember, aki teljes egészében egy nehéz, embertpróbáló és gyakran hálátlan foglalkozásnak szenteli az életét."

"Benitez olyan menedzser, aki tudja hogy hogy hozza ki a legjobbat a játékosaiból. Tudja hogyan válassza ki a megfelelő játékost a gépezetébe, olyan focistákat, akik azt a filozófiát vallják, amit a klub. Egy erős csapatot épít, és segít egyénenként fejlődni. Úgy hajt, hogy a végén 120%-ot hozol ki magadból. Aztán tovább hajt. Amikor már teljesen a csúcson vagy, talál egy módot hogy minden stimmeljen és elérd a maximális teljesítőképességet."

"A nap 24 órájában a futballnak él. Kínos pontossággal ragaszkodik az apró részletekhez, és nehéz ezzel megbirkózni. A sarkadban van, amikor vége a meccsnek, fenn van a pályán, hogy emlékeztessen arra, hogy mit csináltál rosszul, de arról említést sem tesz, hogy mit csináltál jól."

"Kritikával buzdít, minden nap hajt, hogy fejlődj. Bánthatja az önbecsülésed, ha ezt nem tudod elviselni, de ha meg tudsz vele birkózni, akkor nagy lökést ad. Olyan részletekkel és információkkal szolgál, amikről nem is tudtál, nem is vetted észre, de ez segít abban, hogy jobb legyél. Nagy fontosságot tulajdonít a futball geometriájának: ahol kontaktusban vagy a labdával, ha fél méterrel előrébb, vagy hátrébb vagy... A munka és az ezt követő eredmények magabiztosságot adnak. Ahogyan ő is."

"Rafa szeret beszélgetéssel biztatni. Nem csak egy videót akar mutatni nekünk, egyedül beszél, majd felszáll a buszra, mely a pályára visz. Inkább megkérdezi, hogy mit gondolnak a játékosok, megpróbálja bevonni őket a vitába, mely során megtárgyaljuk, hogy mit is kellene tennünk. Néha még ki is kérdezi a játékost a szerepéről vagy egy olyan akcióról amit véghez kellene vinnie."

"Néha úgy érzem újra egy diák vagyok Fuenlabradában egy olyan tanárral, aki tesztel, hogy tudom-e amit az imént tanított. Emlékszem, az egyik első csapatmegbeszélésen megkérdezett bennünket, hogy mi a győzelem kulcsa. Én következtem a válaszadással. Képtelen voltam bármire is gondolni. Törtem a fejem de akkor sem sikerült, majd egyszercsak Yossi Benayoun kisegített, azt súgta a fülembe: 'Passz.'"

"A csapatmegbeszélések során jön rá az ember, hogy Benitez milyen közelről tanulmányozza az ellenfelet. Amikor megérkezünk az öltözőbe szereti elsorolni a kezdő felállást, még mielőtt elmondaná, hogy hogy játszik a másik csapat. Bár nem akarja, hogy tudjuk milyen csapat ellen játszunk, ahhoz viszont ragaszkodik, hogy tisztában legyünk a játékmódjukkal."

"Őszintén nem tudom beszélgettem-e már úgy Benitezzel, hogy nem a fociról volt szó. Ő egyszerűen ilyen."

 

*******************

"A NAP AMIKOR FELFEDTEM, HOGY SOHA NEM LESZEK EGYEDÜL"

A feje még talán Madridban volt, de a szíve már Liverpoolban. És bár Torres még nem árulta el, de a sorsa már meg volt pecsételve.

Egy kézmozdulat, egy apró összeütközés a labdáért lökdösődő védővel és a kapitány letépett karszalagja elárulta végzetét. A szavak tisztán kivehetőek voltak: "Soha nem maradunk egyedül." (‘We’ll Never Walk Alone’)

Ez nem egy "gyere és vegyél meg felhívás" volt Rafa Beniteznek. Cseppet sem. A szavak a Fernando és barátai közti köteléket voltak hivatottak jelképezni. Ez volt a mottójuk. Egy szójáték a híres dalból, melyet a Liverpool klubhimnusszá avatott. 

A barátai az alkarjukra tetoválták a feliratot. Torres tisztában volt vele, hogy milyen problémát vetne ez fel, így inkább egy karszalagot ajándékoztak neki, melynek a belsejére volt felírva a mondat. A titkuk nem derült ki a 2007 április 23-ai Real Sociedad elleni meccsig.

"A végzet úgy látszik úgy döntött, hogy ha valaha elhagyom az Atleticot, azt csak a Liverpoolért tehetem meg."

"San Sebastianban, Észak-Spanyolországban történt, amikor az Atleticoval a Real Sociedad ellen játszottunk. Egy védővel küzdöttem és a kapitányi karszalagom meglazult és szétnyílt."

"Ahogy a karomról lógott látszott benne az angol írás: a We'll never walk alone. Nem így akartam, de akkor és ott összekötöttek a Liverpoollal. Nem terveztem, az anfieldi jövő át se futott az agyamon. Ez a baleset szimbolizálta a következő nagy lépést a karrieremben: a kapitányságom az Atleticoban utat engedett a szavaknak, melyek meghatározzák a Liverpoolt."

"A legjobb barátaim a karukra tetováltatták a szavakat. Egyszer együtt ettünk és azt tanácsolták, hogy én is tegyem azt. Elmondtam nekik, hogy nem tehetem. A 'You'll never walk alone' egy olyan kifejezés, mely egyértelműen Európa egyik legnagyobb klubjához kapcsolható, nem tartottam jó ötletnek."

"Ízig-vérig Atletico játékos és rojiblanco voltam. Úgy döntöttek, hogy a születésnapomra egy új kapitányi karszalagot ajándékoznak, melynek ez van a belsejére írva, s ha már nem tetováltattam a karomra akkor 'sem maradunk egyedül'."

"Odaadtam a karszalagot az Atletico egyik alkalmazottjának, aki a mezek közt tartotta. Amikor a Sociedad ellen leszakadt egy sasszemű fotós lekapta és máris összekötöttek a Liverpoollal."

"Talán aznap tettem meg az első lépést a Liverpool felé, vagy talán azért volt, mert már voltak közös dolgaim a Liverpoollal. Egyetértek a klub értékeivel: kemény munka, küzdelem, alázatosság, önfeláldozás, törekvés, kitartás, elkötelezettség, összetartozás, egység, hűség, az állandó fejlődés iránti vágy, minden akadály legyőzése... Egy héten egyszer a Liverpool fanok úgy érzik ők a világ legfontosabb emberei és ezt a játékosokra is átragasztják. Mindent odaadnak, de cserébe semmit nem kérnek."

"A Liverpool FC egy olyan klub, mely annak ellenére, hogy hozzá van szokva a győzelemhez soha nem ad a kísértésnek és nem vesz vissza a lendületből. A szurkolók élvezik, ha jól játszunk, és ha rosszul játszunk segítenek átjuttatni minket a holtponton. A Liverpool-család a pályán kívül is a segítségemre volt. Olyan ez, mintha egy olyan környéken élnék, ahol mindenki ismer és mindenki egy közös ügyért egyesíti erejét: a csapatért. Jó emberek, tisztességesek, akik mindannyiszor talpraálltak akárhányszor a sors földhöz vágta őket. Minél keményebb dolgokkal kellett szembenézniük annál egységesebbé váltak."

Torrest gyakorlatilag az összes európai klub figyelte. Karriere végéig az Atletico Madridban akart játszani, de végül rájött, hogy tovább kell lépnie, ha el akarja érni az álmait. A Liverpool ajánlata összehozott neki egy találkát a sorssal.

Hozzátette: "Miután már jópár ajánlatot elutasítottam Rafa Benitez hívása elgondolkodtatott és kétségeim támadtak akkor először. Úgy döntöttem eljött az idő, hogy váltsak és megkértem Miguel-Angel Gil Marint, az Atletico tulajdonosát, hogy hallgassa meg a Liverpool ajánlatát."

"Nem tudtam, hogy a Liverpool Anglia legsikeresebb klubja. Mióta Rafa az Anfieldre ment és magával vitt néhány spanyol játékost jobban megismertem a Liverpoolt, de erre nem jöttem rá. Azt hittem valamivel hátrébb voltak más csapatoknál akikről úgy gondoltam, hogy az angol futballt irányítják: a Manchester Unitednél és az Arsenalnál. Meglepődtem, amikor rájöttem, hogy milyen hihetetlen a történelmük és mennyi trófeát nyertek."

"Isztambul derített fényt az igazi Liverpool-szellemre. Miután megnyerték ötödik európai kupájukat Törökországban a Canal Plus spanyol tévécsatorna leadott egy riportot a klub történelméről, a Heysel és Hillsborough tragédiákról, a csapat és a szurkolók közti kapcsolatról és a csapások elleni küzdelemről."

"Az elkötelezettség, hogy túllépjenek a nehézségeken, a képesség, hogy bármilyen helyzettel szembe tudjanak nézni és győztesen jöjjenek ki belőle az igazi óriások ismertetőjele. A Liverpool FC egy különleges és tökéletes klub, mely játszik és küzd, mely mindent megad az őt követő embereknek."

"Hallottam a neveket, melyek leginkább a Liverpoolhoz kapcsolódnak: Dalglish, Rush, Souness, Keegan, Owen, Fowler, McManaman, Hamann... Én, aki mindig követte az olyan játékosok pályafutását, akik a klubon belül mászták meg a ranglétrát, felfigyeltem egy fiatal srácra a tartalékcsapatban, Steven Gerrardra."

"A '80-as években a Liverpool gyakorlatilag legyőzhetetlen volt. Azt beszélték, hogy az európai eltiltás, melyet a Heyseli tragédia után kaptak megerősítette őket, bár nem lehettek ott a nemzetközi kupákban. Rafa Benitez segítségével újra felkerültek az európai porondra, ő ugyanis jónéhány dolgot megváltoztatott és felidézte a régi liverpooli filozófiát."

*******************

PENNY LANE ÉS MADRID

A fiatal spanyol diák számára fényévekre volt Madridtól a Penny Lane. (Liverpool egyik utcája, melyről a Beatles dalt is írt)

A Sárga Tengeralattjáróhoz (Yellow Submarine - szintén Beatles szám) hasonlóan, melyet Fernando Torres a testvérével énekelt. Az apjuktól tanulták ezeket a Beatles dalokat.

A Kölyöknek azonban fogalma sem volt arról, hogy a híres négyes mit adott gyermekkorának, vagy hogy miről énekeltek. Ugyanúgy szerette a dalaikat. És csak ez számított.

Ha bárki megmondta volna neki, hogy idővel milyen furcsa módon kerül majd kapcsolatba Liverpool leghíresebb fiaival kinevette volna az illetőt. Liverpool? Soha nem is hallott róla. És a város mégis a második otthonává vált. A jövőjévé. A focis álmainak színhelyévé és a Beatles katalógus lett a Bibliája.

"A nyelvi akadály volt az egyik legnagyobb problémám, amikor Liverpoolba kerültem. Az angolom olyan szintű volt, amit Fuenlabradában az órákon összeszedtem. Azt hittem tudok kicsit angolul és elleszek, de amikor megérkeztem Angliába hamar rájöttem, hogy nem igazán találom a fonalat."

"Azt tanácsolták őszintén mondjam meg: 'Nem értettem, meg tudná ismételni?', de az az igazság, hogy nem mindig fogadtam ezt meg. Majdnem mindig csak elmotyogtam egy 'No.'-t. Ezt tettem akárhányszor a szupermarketben megkérdezték, hogy kell-e 'cash back' (pénzvisszatérítés). Spanyolországban ilyen nincs és fogalmam nem volt, hogy mi lehet. Három hónapba telt mire rájöttem, hogy miről beszélnek."

"Egyik délután ebédből hazafelé menet úgy döntöttünk elmegyünk vásárolni. Meséltek nekem a Costcóról, ezért úgy döntöttünk, hogy bemegyünk és szétnézünk. Ahogy mentünk be az ajtón a biztonságiőr megállított. Feltételeztük, hogy tagsági kártyát kér, amink nem volt, így egy szó nélkül - mivel nem tudtuk elmagyarázni angolul - sarkon fordultunk és továbbálltunk. Másnap elmondták, hogy ha valaki nem tag, akkor nem vásárolhat ott."

"Az első napjaimban két ember volt életfontosságú a számomra: Rob és Alan, angol tanárok, akiket a Liverpool mellémadott. Felhívattattak velem embereket, arra kértek, hogy válaszoljak újságbeli hirdetésekre. Felhívtam valakit, hogy hogy adja a kiskutyáját, vagy a kismacskát, amit hirdettek, egy másik alkalommal pedig egy használt autó ára felől kellett érdeklődnöm."

"Ez azért volt, hogy segítsen a telefonon való társalgásban, de először megrémített az ötlet. Olyannyira, hogy bepánikoltam, ha nem értettem valamit és fel kellett hívnom Pepe Reinát."

"Az autórádió vált az állandó útitársammá. Minden reggel a melwoodi edzésre menet azt hallgattam és megpróbáltam koncentrálni arra, hogy mi hangzott el. Először csak néhány szót értettem, de apránként úgy éreztem fejlődöm. Ahogy elhaladtam a hirdetőtáblák mellett megpróbáltam lefordítani azokat is, és minden egyes nappal jobb és jobb lettem."

"Esténként még ahhoz is vettem a bátorságot, hogy ételt rendeljek. Amikor megérkezett majdnem mindig az volt, amit akartam. Amikor idegenbeli meccsek alkalmával hotelekben kellett aludnunk angol felirattal néztem filmeket. A másik dolog, amit mindig magammal vittem az az "English Training" volt a Nintendo DS-emen. Nyelvi játékok és feladatok, amik az angolom fejlesztésében segítettek."

"Rettegtem még a lehetőségtől is, hogy majd telefonon kell beszélnem. El lehet képzelni mennyivel rosszabb, ha a párbeszédet a tűzoltósággal kell lefolytatni! A tűzjelzőm folyton megszólalt a bérelt házban és az egyik délután felhívtak. Nagynehezen kiderítettem, hogy a vonal másik végén egy helyi tűzoltó volt, de semmi mást nem értettem. Pár perccel később megjelent a háznál egy tűzoltókocsi teli tűzoltókkal, akik azt hitték, hogy tűzhöz hívták ki őket."

"Három nap alatt háromszor jöttek ki, miután rájöttek, hogy a főzés okozta gőz okozta, hogy megszólalt a tűzjelző. Következőleg amikor megszólalt a tűzjelző előbb felhívtak, hogy ki kell-e jönniük ismét."

"Nagyon szeretem a Beatlest. Azelőtt is hallgattam a számaikat, hogy gondolkodtam volna a Liverpoolba költözésen. Most újra felfedeztem őket, mert az is segített abban, hogy jobban megtanuljam a nyelvet, hogy őket hallgattam. A kedvenc dalaim a 'Penny Lane' és a 'Yellow Submarine'."

A liverpooli John Lennon reptéren felépített óriási, 55 láb hosszú, 15 láb magas, 18 tonnás sárga acél-tengeralattjáró-másolat fogadta Torrest érkezésekor.

Torres Liverpool történelmének kellős közepében találta magát, belepillanthatott a kultúrába, a híres utcákon sétálhatott a Princess Docktól a Victoria Streetig, elidőzött a Matthew Streeten és a Beatles-túrán is részt vett, bár a Cavern Clubban még nem járt.

"Mit is mondhatnék erről a legendás bandáról, a város szimbólumáról? Nem sok mindent tudok hozzátenni, habár az meglepett, hogy - annak ellenére, hogy az ember azt képzeli - Liverpoolban az emberek nem folyton a Beatlesről és annak sikereiről beszélnek." - jegyezte meg.

"Hihetetlenül tisztelik és csodálják őket, hiszen még Londonban is mindenki tisztában van azzal, hogy a Beatles és a Liverpool FC tette világhírűvé a várost."

Torres nem egy átlagos futballista. Nincsenek szenzációhajhász pletykák a baklövéseiről, semmi mocskos történet az éjszakai bárok világából vagy képek a hetente vásárolt új szuperkocsiról. Esténként kártyázik, tévét néz a gyönyörű feleségével, Olalla Dominguez Listével, sőt olykor barkácsol is.

"Otthonülő ember vagyok. Ott vagyok a legnyugodtabb, a legjobban ott tudok kikapcsolódni. Egyik kedvenc pillanatom a napban, ha a meccsek engedik, ha Olallával (feleségemmel) és a két kutyánkkal csavaroghatok. Angol bulldogok, az egyik egy kan és Pomonak hívják, a másik pedig szuka és Llanta a neve. Találtunk néhány csöndes, békés parkot a közelünkben, amelyek igazi kikapcsolódást nyújtanak."

"Otthon társasozni szoktunk a családdal és a barátokkal. Igazi harcok folynak, amikor Monopolyzunk, Scatergoryzunk vagy Hotelezünk. Változatosság kedvéért néha kártyázunk is, bár én nem vagyok oda azokért a játékokért, amiket a focisták szoktak játszani: a poker, vagy amit a 40 lapos spanyol kártyával játszanak, a 'mus' és a 'pocha'. Jobban szeretem a 'brisca'-t és a 'tute'-t, ezek 'trumps'-hoz hasonló spanyol játékok.

"Tévézni is szoktunk, szeretek naprakész lenni, hogy mi történik a világban, és ezalatt nemcsak a sporthíreket értem. Kedvenc programjaim a 'Dog Whisperer' (kutyás műsor) és a 'Super Nanny' (gyereknevelő műsor). "

"Szeretem a Stanley Parkot, ez az, amelyik elválasztja az Anfieldet a Goodisontól, akkor ismertem meg, amikor a Liverpool 9-ese Nike reklámot (Torres mánia) forgattuk ott. Voltam már Chesterben és Formbyban is az ottani parton, ahol ha az időjárás engedi el szoktam pusztítani egy Flake 99-t málnaöntettel."

"Tökéletesen hozzászoktunk Liverpoolhoz, de ha az étkezésről van szó még mindig a spanyol menetrendet követjük. Az angol idő szerinti étkezés még mindig túl korainak tűnik, ezért grillpartikat kezdtünk szervezni. Páran összejövünk az Evertonos Mikel Artetát is beleértve. Az egyik vasárnap a kertben kezdtünk el enni. Sütött a nap volt azonban egy fura felhő az égen, de nem gondoltunk semmire... egészen addig amíg el nem kezdett havazni. Igen, havazni! Azóta mióta észrevesszük a rossz idő legkisebb jelét is inkább áthurcolkodunk a garázsba."

"A Liverpoolban töltött első pár hónapban állandóan kalapácsokkal, csavarhúzókkal, harapófogókkal és csavarkulcsokkal voltam körülvéve, mivel új hobbit találtam: a bútorösszerakást. Mindenhol szerszámok voltak."

"Spanyolországban egy darab gardróbot nem raktam össze, de itt Angliában eldönthettem, hogy vagy megcsinálom én, vagy a dobozban fog porosodni. Volt úgy, hogy annyira felidegesítettem magam hogy a végén megtörve másztam az ágyba - de megtettem amit kellett."

"Az elhatározásom, hogy befejezem a munkát egy 2007-es éjjel odáig vezetett, hogy hajnalig sem értem a végére. Rossz hangulatban értem haza miután 1:0-ra kikaptunk otthon a Marseilletől a Bajnokok Ligájában. Úgy döntöttem, hogy a legjobb mód, hogy kiadjam magamból a frusztrációt az, hogy összerakok két bútort a nappaliban. Mire végeztem hajnali 4 óra lett."

"Nem tapasztaltam Liverpool éjszakai életét. Elmentem néha vacsorázni Bajnokok Ligája meccsek után és látszik, hogy folyik az élet. Úgy tűnik, hogy senki nem visel kabátot, ez az egy dolog nagyon meglepett. Mindenki kicsípi magát, de kevesen vesznek magukra meleg holmit, még akkor sem amikor a hőmérséklet nem sokkal fagypont felett van. Egyszer szeretnék megnézni egy meccset a pubban. Mindenki arról mesél, hogy milyen szenvedéllyel követik ott a meccset a szurkolók két pint között."
 

*******************

A KOP KIRÁLYA

"Csak más szemében vagy legenda. Amíg a saját fejedben nem vagy az, addig nincs probléma. Mint Fernandót is az emberek szeretik beskatulyázni, bekategorizálni, összevetni egyiket a másikkal. A legfontosabb dolog mégis az, hogy légy önmagad."

Ezeket a szavakat intézték Torreshez mindössze pár nappal azután, hogy a Liverpool rekordigazolásává vált. Az új mentora? A Kop Királya, Kenny Dalglish.

Maga a tény, hogy Torres, az új spanyol jövevény időt tölthetett a klub minden idők kétségtelenül legnagyobb játékosával figyelemreméltó. Fernando soha nem fogja elfelejteni a tanácsokat, az inspirációt és a tapasztalatot, melyet Dalglish megosztott vele.

"Dalglish elmondta nekem, hogy mi vagyunk azok, akik megvalósítják az álmot. Az álmot, amit a szurkolók soha nem válthatnak valóra, mert nem tudnak játszani. Így rajtunk keresztül élik ezt át."

"Nincs ahhoz fogható, mint azt az embert hallgatni, akit a szurkolók a klub legnagyobb játékosának titulálnak. Kenny és én nem vagyunk egy szinten: ő a legjobb játékos, én pedig csak egy újonc voltam, de rögtön megnyugtatott."

Dalglish különleges érdeklődést mutatott Torres iránt. A hasonlóságot mindenki láthatja, és bár Torres jó, két szezon után nevetséges lenne egy kalap alá venni King Kennyvel. Az anfieldi kezdet azonban azt sugallja, hogy ez csak idő kérdése.

Más is van Torresben mint a pályán látott teljesítménye. Dalglishra nagy hatással volt a mód, ahogyan Torres belemerült a történelembe és a tradíciókba, ahogy magáévá tette azokat az értékeket, melyek oly fontosak a Liverpool és annak szurkolói számára.

Dalglish és Torres az üres Anfielden találkoztak. A figyelmük a Kop felé terelődött és Dalglish egyik legnagyobb sajnálatára.

"Kenny megosztott valamit, ami meglepett: 'Mindig is szerettem volna a Kopon állni. De soha nem tehettem meg. Csak akkor voltam ott, amikor üres volt. Vicces, hogy a fiam viszont állt a Kopon. Másra bíztam, aki bevitte; vigyázott rá, és ott állt a meccs végéig. Véghezvitte az álmot, amit én sohasem tudtam.'"

"Mint Kenny én is csak akkor voltam a Kopon amikor üres volt. Szeretem azt gondolni, hogy amikor visszavonulok én sem tudok majd megnézni egy meccset sem a Kopról. Ez azt jelentené, hogy valami kiemelkedőt értem el."

"Dalglish elmesélte, hogy a Liverpool sikerének kulcsa a csapaton belüli harmónia volt: 'Soha nem lesz olyan sikeres csapat, amelynek nincs jó öltözője.' - mondta. 'Nem kell együtt menniük italozni, vagy legjobb barátoknak lenniük, de nagyon fontos egy jó csoport kialakítása. Nagyon jó öltözőnk volt itt, nagyon közel álltunk egymáshoz. Hatan-heten még most is szoros kapcsolatban vagyunk.'"

"A találkozáskor a fociról beszéltünk. Elmondtam neki, hogy vannak meccsek, amikor nem jól mennek a dolgok, de én akkor sem bújok el. Mindig akarom a labdát, akkor is ha rossz napom van. A Liverpool legendás 7-ese azt mondta ő is hasonlóan érez: 'Természetesen mindig keresni és akarni kell a labdát. Folytatni kell. Csatárként többet fog kihagyni, mint belőni. az ember. De nem a gólok a fontosak, hanem a hibák. Minél többet rontasz, annál közelebb vagy a következőhöz. Így kell gondolkodnod. És ha nincs elég bátorságod ehhez a fajta hozzáálláshoz, akkor nem fogsz tudni ilyen szinten játszani.'"

"Annyi mindent tanultam a Kennyvel töltött percekből. Igazán kedvelem őt. Egy normális ember, aki abszolút megközelíthető. Azt mondja nem érzi magát legendának, de az az igazság hogy az és ez az amiért a "hétköznapisága" olyan meglepő a számomra."

"Engem nem lehet hozzá hasonlítani, de büszke vagyok rá, hogy olyan sokáig beszélhettem vele. Nagy megtiszteltetés volt, hogy időt szánt a velem való beszélgetésre. A vele való találkozás után még inkább vágyom a sikerre, arra késztet, hogy folytassam a kemény munkát és talán, de csak talán, egy nap hozzá hasonlíthatom magam."

"Sosem felejtem el az utolsó tanácsot, amit adott, ahogy elhagytuk az éttermet. Amint kilépett az ajtón a Liverpool legnagyobb játékosa odafordult hozzám és azt mondta: 'Fernando, ez egy különleges klub különleges szurkolókkal. Szeretik azokat az embereket, akik szívesen viselik a mezt. De nem bolondok, tudják mikor valódi ez az érzés és mikor csak színjáték - amikor a játékos megcsókolja a címert és hasonlók. Szeretnek azonosulni a pályán lévő emberekkel. Úgy gondolom, hogy téged is nagyon gyorsan megszeretnek majd.'"

"Micsoda megtiszteltetés."
 

*******************

"A LEGNAGYSZERŰBB JÁTÉKOS, AKIVEL VALAHAVA IS JÁTSZOTTAM"

Fernando Torres a "világ legnagyszerűbb játékosának" nevezte Steven Gerrardot és kitart amellett, hogy a Liverpool elveszett lenne nélküle. Úgy hiszi, hogy a lelkesítő kapitányuk "pótolhatatlan" és megfogadta, hogy a rég áhított Premier League győzelemhez és Év Játékosa díjhoz segíti őt.

"Kétségkívül ő a legnagyszerűbb játékos, akivel valaha is játszottam. Minden megvan benne.
Pótolhatatlan a Liverpool számára. Minden klubnak van egy játékosa, aki a hátán viszi a csapatot, egy hazai nevelésű tehetség, valaki, aki élete végéig elkötelezett a csapat iránt."

"Jönnek-mennek a játékosok, de ő mindig ott van. A csapatot Ő és még 10 ember alkotja. Mindene a klub. Ez Steven Gerrard a Liverpoolban. El sem tudom képzelni a helyet nélküle."

"Focistaként is megvan mindene: a személyisége, állandósága, alkata, irányítóképessége, ereje, agressziv, intenzív és sosem tűnik el... mindenhol képes játszani és mindenféleképpen. Bárhová rakják, teljesít. Gólokat lő, keményen dolgozik, gyors, fáradhatatlan. Született vezető és a legszilárdabb játékos a világon."

"Egyedül a Premier League cím és egy nemzetközi elismerés, az Aranylabda vagy a FIFA Év Játékosa díj hiányzik a gyűjteményéből, de biztos vagyok benne, hogy hamarosan megszerzi valamelyiket. Nincs kétség, megérdemli. Bármely edző szívesen látná a csapatában."

Torres új könyvében is kifejezte a csapatkapitány iránti csodálatát.

"Egy nap a Liverpool történelmének egyik legnagyszerűbb játékosaként lesz ismert. És ne felejtsük el, hogy hűséges a Liverpoolhoz: egy helyi fiú, aki felküzdötte magát. Ez a tény teszi az eredményeit még lenyűgözőbbé a számomra. Rendkívül nehéz egy scousernek bekerülni a Liverpool első csapatába."

"A fiatalok a nagycsapat játékosaitól tanulnak, felnéznek rájuk, áthatják őket a klub és az azt reprezentáló játékosok értékei. Talán ezért nem kellett Stevienek és Carrának elmagyarázniuk nekem, hogy mi a Liverpool, látom a játékukon."

"Stevienek nem kell kiabálnia a pályán, hogy vezető legyen. Példával jár elöl, azzal ahogy játszik - ahogyan belenevelték."

"A kapitányok a klub szimbólumai. Gyerekként is a csapatnak szurkoltak, az akadémián évekig izzadtak az ügy érdekében, küzdöttek, hogy elérjék, belenyugodtak a játékkal járó nyomásba csak azért, hogy a tartalékban játszhassanak, majd bekerültek a nagycsapatba és az Anfielden viselhették a karszalagot."

"Megpróbáltam mindent befogadni a klubból és a városból, hogy megértsem hol is vagyok pontosan, és ez miattuk van. Ha van egy dolog, ami inspirál Carragherrel és Gerrarddal kapcsolatban, egy kulcsfontosságú dolog, mely a játékmódjukat jellemzi az az elkötelezettségük."

Gerrard és Jamie Carragher nem restellték a fáradságot, hogy üdvözöljék Torrest, a klubhoz való csatlakozását követő pár órán belül SMS-t írtak neki és segítettek neki a letelepedésben.

Fernando hozzátette: "Az edzésen is észrevettem ezt: Gerrard és Carragher mindig elsőként csinálják meg a feladatot, a hozzáállásuk példaszerű. Fertőző a lelkesedésük, az ő szemléletük hozza azt az intenzitást és elkötelezettséget, mely elengedhetetlen ahhoz, amit csinálunk. Ha ők beleadnak mindent, akkor nincs más választásunk, nekünk is bele kell mindent adnunk."

"Csodálom Steven Gerrardot, mert tudom mekkora nyomással kell élnie nap mint nap. Mindenki folyton róla beszél - az öltözőben, a bárokban, a stadionban. Tapasztalatból tudom, hogy milyen nehéz mindenkit boldoggá tenni, de neki sokkal nagyobb terhet kell vinnie, mint nekem kellett, hiszen a Liverpool egy hatalmas klub."

"Ha valaki kapitány, akkor mindenki róla beszél. Lehet érezni, főleg, amikor rosszul mennek a dolgok. Minden amivel Gerrardnak naponta szembe kell néznie, a várakozások, melyek körülveszik, ezek ellenére ő még jobban tudja kezelni a nyomást. Folyton figyelik, az emberek azt várják tőle, hogy ő legyen a vezető, hogy egymaga felemelje a csapatot."

"Ő egy példa mindazok számára, akik valaha is ilyen helyzetben találják magukat. Hihetetlen hogy mennyi dolgot kell lenyelnie és mennyi minden történik vele nap mint nap."

"Egy nap szeretnék valahol kapitány lenni, mert úgy gondolom, hogy a lehető legjobb példaképem volt Steven Gerrard személyében."
 

*******************

HILLSBOROUGH TRAGÉDIA

Amikor a Hillsbrough tragédiára fény derült, akkor Fernando még csak egy négy éves kisfiú volt, aki a hátsó udvarban rugdosta a labdát.

Ez év április 15-e, a tragédia 20. évfordulójára rendezett megemlékezés döbbentette rá teljesen annak a napnak a hatására és arra, hogy 96-an vesztették akkor életüket.

"Alig hittem a szememnek. A stadion majdnem teli volt. Teltház volt a Kopon."

"Az Anfieldtől kapott fogadtatástól libabőrös lettem. Az összes szurkoló felállt és ovációval köszöntöttek bennünket, ami úgy tűnt, mintha évekig tartott volna. Az áldozatokra való megemlékezéskor megborzongtam. Olyan gondatlanság okozta a tragédiát melyre a mai napig nincs magyarázat."

"A halottak családjai még mindig igazságot követelnek. Sokaknak még mindig a haragtól könnyes a szemük." 

"A fanok és a játékosok közti egység részben ennek a közösen átélt borzalmas élménynek is köszönhető."

"Bármikor, ha egy perces néma csönd van egy angol stadionban, azt kifogástalanul betartják. Olyan egy perc az, amely a szívig hatol. A könny töri meg a csendet. El tudná valaki is képzelni, hogy a Real Madrid stadionjában az Atletico Madrid indulóját hallgatják?"

"Azon a megemlékezésen Everton szurkolók is részt vettek, ők szintén tiszteletteljesen hallgattak. Csak Angliában valósítható ez meg."

"Ha van egy dolog, ami szembeötlő számomra mióta Angliába költöztem, az a Liverpool fanok hömpölygő tömege."

"Minden játékos ilyen szurkolókról álmodik. Nekünk ilyeneink vannak itt az Anfielden."
 

*******************

"A LEGJOBB VÁLASZ MINDIG A GÓLLÖVÉS"

 Fernando Torres a közelmúltban ismét szerzett egy monoklit, amikor megesküdött rá, hogy bátran szembenéz a fizikai küzdelmekkel, melyet a riválisai mérnek rá, és ő mégtöbb fájdalmat okoz az ellenfél védelmének. Az ostrom, melyet Torres rendszeresen kiáll egyszerűen csak szakmai ártalom, ez jár azzal, hogy ő a világ egyik legfélelmetesebb mesterlövésze. Ő azonban úgy hiszi a teher egyértelműen rá nehezedik, hiszen mindig egy lépéssel az ellenfél előtt kell járnia.
  Torres az új szezon első heteiben eddig négy monoklit szedett össze, de úgy tűnik megfogadta Rafa Benitez velős szentbeszédét, mely szerint a gólszerzésre kellene koncentrálnia ahelyett, hogy a bíróknál reklamál a látott igazságtalanságok miatt, illetve hogy kicsinyes összeütközésekbe keveredik.
  Fernando kihangsúlyozta a Premier League becsületességét a La Liga sötét küzdelmeivel szemben, és tartotta magát ahhoz, hogy nem emeli ki kifogásként a keménykezű bánásmódot, mellyel szembesül.

"A legutóbbi monoklit a válogatottal szereztem, és nem Angliában, de ilyen a foci. Megesnek az ilyen dolgok." - mondta Torres önéletrajzi könyve, az El Nino: My Story bemutatóján.

"Tanulnom kell, hozzá kell szoknom és óvnom kell magam. A bíróknak nem csak három vagy négy játékost kell védeniük, hanem az összeset."

"Persze tisztában vagyok vele, hogy a védők jobban figyelnek rám. Fontos, hogy fejlődjek, és megpróbáljak az erősségeimre játszani. A Liverpoolban töltött első szezonom közepén is ismertek már a védők, így ezt nem hozhatom fel kifogásként. "

"Jobbá kell válnom. Minden szezonban szükséges, hogy fejlődjek."

"Akárhogy, de minden csapat győzni akar. Itt Angliában azonban nagyon becsületesek a játékosok. Fizikaibb itt a játék, mint Spanyolországban, de becsületesebb is."

"Más bajnokságok talán nem ennyire erőteljesek, ott viszont könyökölnek és hasonlók. Angliában ilyen nincs. A védők erősek és belemennek a test-test elleni küzdelembe, de mindig a labdáért harcolnak."

"Nem számít, hogy volt egy jó első szezonom, az ideit még jobbá szeretném tenni. Öt meccsen három gól nem rossz, de javulni akarok."

  Torres ebben az évben olykor felbőszülten szerepelt, a szerdai, magyar bajnok Debrecen elleni nem túl meggyőző BL-győzelem alkalmával sem remekelt. Ez részben annak köszönhető, hogy a Liverpoolnak még nem sikerült megtalálnia a meggyőző formáját, részben pedig annak, hogy Torres társát, Steven Gerrardot az elmúlt két meccsen hátratolva, a középpálya mélyén láthattuk.
  Fernando klubért és országáért végbevitt tettei kétségtelenül együtt járnak azzal, hogy ritkán űzi őt kettőnél kevesebb védő.
  Mégis felidézte a 2007-es Reading elleni Ligakupa meccsen lőtt mesterhármasát, mely egyfajta felelet volt arra, hogy Michael Duberry félelmetesen szerelte.

"Ha csalódottá válik az ember úgy nem tudja megnyerni a meccset. Tudom, hogy a csapat érdekében óvatosnak kell lennem és le kell győznöm a védőket, ez a feladatom." - mondta Torres.

"Néha ez igen nehéz, hiszen minden csapatban és nem csak a topcsapatokban erősek a védők."

"A legjobb válasz mindig a góllövés, ezért a futballra kell összpontosítanom és nem szabad, hogy elvonják a figyelmem. Folyton Rafa Benitezzel beszélek, aki azt mondta, hogy ne beszéljek vissza a bíróknak, mert ők csak teszik a dolgukat. Klipeket néztem Rafával az első és második szezonomból, megpróbálom úgy alakítani a dolgokat mint akkor."

"Tanulnom kell az olyan meccsekből, mint a Reading elleni Ligakupa találkozó."

  Torres azt is megosztotta, hogy elraktározza a fejében az összes védőt akivel szembenéz és Benitezzel alaposan tanulmányozza azokat, hogy fényt derítsen a gyenge pontjaikra.

"Megpróbálok megtudni annyi mindent amennyit csak lehet az ellenséges védőkről." - mondta.

"Rafa minden egyes játékosról beszél nekem a meccs előtt, és megkeressük a gyenge pontjaikat."